69563. lajstromszámú szabadalom • Tekercs elektromos célokra és eljárás annak tekercselésére

felületen készíteni a csavarulatokat, mint hengerfölületen. Ha kúpos fölületen tekercselünk, a sodronycsavarulatok a kúpos fölületen lefelé csúszni törekszenek, ellenben a rétegeknek a föntleírt módon való rögzítés által az említett elcsúszás hathatósan meggátolható. Ezenfölül a fonálcsavarulatok nemcsak mint kötő- és szilárdítóeszkoz hatnak a sodronycsavarulatok részére, hanem a tekercs vezető rétegei között szigetelést is képeznek. Más szóval a textilfonalaknak gyakori ide-oda keresztezése minden egyes sodronyréteg fölött védőburkolatot létesít és minthogy ez nem födi teljesen a sodronycsavamilatokat, a textilfonalak a sodronyrétegek végein, ahol a rétegek közti potenciálkülönbség a legnagyobb, vastagabb szigetelőréteget képeznek és így a sodrony saját szigetelőrétege ezen veszélyes pontokon a textilfonalak vastagabb szigetelőrétege által növeltetik. Célszerű á textilfonalakat vagy egyéb szigetelőanyagot egy kevéssel jobban előrehaliadóan tekercselni, mint a sodronyt és így a sodronyrétegek végei jobban védetnek és erősíttetnek. Tényleg a . textilcsavarulatok túlnyúlása a sodronyrétegek kisebb átmérőjénél, vagyis a csavarulatok végeinél támasztógyűrű vagy galléralakot képez, mely minden sodronyréteget a lecsúszás ellen megvéd. A textilrétegeknek a sodronyréteg másik végén való túlnyúlása a sodronycsavarulatok • külső végének védelmére szolgál, mint azt az 1. ábra (b)-nél mutatja és miután a tekercs utolsó csaivarulata be van fejezve, ez is megvédhető a textilfonál tekercselésének folytatása által, mely így egy befejező védőréteget, képez. Ily módon az egész tekercs szigetelőanyagból készült buroklattal teljesen megszilárdítható anélkül, hogy e célra külön munkafolyamatra lenne szükség. A tekercset végül sellakba, ragasztóanyagba, paraffinba vagy egyébb oldatba mártjuk, mely egy szilárd réteget hagy vissza. A textilcsavarulatok, melyek a sodronycsavarulatok közt fekszenek, a ragasztó- vagy egyébb anyagok be*szívják úgy, hogy a tekercs egész anyaga át van itatva és részei összeragasztatnak, miáltal szilárd és állandó szerkezet biztosíttatik. A 3. ós 4. ábrában föltüntetett kiviteli alaknál a (C) mag, melyre a tekercs föl vain tekercselve, egy kúpos (B) fejjel van ellátva. Ezen szerkezet mellett az első sodronycsavarulatok kúpfölületen rendezhetők el úgy, hogy az összes rétegek ugyanannyi csavarulattal bírnak és egyenlő hosszúságú sodronyt tartalmaznak, valamint minden egyes réteg a te1

eres tengelyéhez képest ugyanazon elrendezéssel bír. A 3. ábrában a tekercs alakja szakadozott vonalakkal van föltüntetve és az első néhány réteg a sodronycsavarulatok metszetével van föltüntetve. Az első Rét sodronyréteg (t)-vel és (t')-tel van jelölve, míg az ezen rétegeket túlnyúló fonálrétegek (y')-tel és (y2)-vel vannak jelölve. A 4. ábrában egy hasonló alaikú tekercs van föltüntetve, melynek sodronyrétegei (c, c\ c2) stb. vannak jelölve, melyeik között (p, p2, p3) stb. szigetelőanyagrétegek vannak elhelyezve. Az utolsó (c3) sodronyréteg befejezése előtti állapotában van föltüntetve, amennyiben a (w) sodrony a teljes fölcsavarás előtti állapotában! megszakítva van föltüntetve. Mint már a bevezetésben említettük, a találmány szerinti tekercsnél a tekercsnek kónikus alakban való tekercselése által többféle előny adódik és pedig úgy elektrotechnikai, mint mechanikai tekintetben. Elsősorban az összes rétegek ugyanazon számú csavairulatból és ugyanazon hosszúságú sodronyból képezhetők és így a tekercs összes részeinek ellenállása egyenlő lesz. Egy másik lényeges előny abban áll, hogy a tekercs igen nagy számú csavarulatból képezhető anélkül, hogy túl nagy átmérővel bírna és így lényeges sodronymegtakarítást érünk el. Továbbá a tfckercsrétegek hossza minimális lehet, mimellett tetszésszerinti hosszúságú tekercsek állíthatók elő. Ily módon a csavaruiatok középhossza a minimumon tí irthrló úgy, hogy a rétegek végcsavarulatai kö~