69556. lajstromszámú szabadalom • Újítások kaptárakon

és most a (4b) deszkát teljesen kiemelve, a többi (4) deszkához is kényelmesen hozzáférhetünk anélkül, hogy a feszítés okozta zajjal a méheket indulatba hoznánk. Hogy a kaptár rakódását megkönnyítsük, a kaptár négy alsó sarkán egy-egy (32) vájat (1., 8. és 10. ábra) van kiképezve, melynek (33) határolóbordája leállított kaptárnál is bizonyos szabad teret hagy meg az alap fölött. Ezáltal <a tartályt könnyen és egyenletesen lehet fölemelni. Az eddig a bőröndökhöz hasonló módon alkalmazott fogantyúk célszerűtlenek voltak. A méhek ugyanis a mézet leginkább a kijárónyílástól távolabb fekvő oldalon rakják le, úgy, hogy a kaptár egyenlőtlenül van megterhelve. Ha most a kaptárt a szokásos fogantyúknál fogva emeljük föl, a kaptár kibillen és a rakódás nehézségeket okoz, melyek az új kiképzéssel el vannak kerülve. A kaptárnak a kijárónyílást tartalmazó oldallapjaira merőleges oldallapjain nyílások vannak kiképezve és ezekbe a (34) betétdeszkák vannak erősítve. Ezen deszkák egyike (8. ábra) telt, másika pedig (10. ábra) a (19) Mjárónyíláshoz hasonló kisegítő kijáróval van ellátva, mely a (35) reteszek útján rögzített (36) léccel elfödhető. Ha a kaptárban két család van, akkor a (19) kijárónak a (9) rekesztődesáka egyik pldalán lévő részét egy léccel elzárjuk úgv, hogy az egyik család a (19) kijáró egyik felén járhat be és ki, míg a másik család számára a megfelelő oldalon lévő kisegítő kijárást nyitjuk. Ha a két családot a leírt módon egyesítettük, a kisegítő kijárót a (36):-léccel elzárjuk és a (19) kijáró felét eltorlaszoló lécet eltávolítjuk úgy, hogy most már az egyesített család a (19) nyíláson jár be és ki. A telt és a kivágással ellátott (34) deszkák helyzete fölcserélhető. Jó termő vidékeken előfordúlhat, hogy a kaptár megtelik és a méhek számára jabb keretekre van szükség. Ilyenkor a kaptárt egy másikkal összekapcsoljuk. Erre a célra a (37) csatornát alkalmaz^ zuk (11. és 12. ábra). Ez a csatorna egy szekrényből áll, melynek egyik (40) toldata nyitott, másik vége pedig a (38) deszkával (12. ábra) van lezárva, mely a (37) csatornához a (39) reteszek útján erősíti hető. A (40) toldatok valamivel kisebbek, mint a (37) csatorna és oly méretűek, hogy a kaptárnak a (34) deszkával elzárt nyílásba épen beférnek. Ha két kaptár összekapcsolandó, a (37) csatornába a léppel megtelt (3a) kereteket helyezzük. Ezután a kaptár megfelelő (34) deszkáját eltávolítva, a csatornát nyitott végével a kaptárnyílásba toljuk és csavarral odaerősítjük, zárt végét pedig a hozzákapcsolandó kaptárba illesztjük. Ezután a (38) deszkát eltávolítjuk, miáltal a méheknek a szomszéd kaptárba, mint tartaléklépekkel fölszerelt mézkamrába szabad utat nyitottunk. A csatorna fölső lapja az esővíz levezetésére ki van vájva. A födél rögzítésére célszerűen a kaptár két végén elrendezett (42) füleket és a becsavarolt (43) kampókat használjuk, míg a lelakatolásra a (44) kallantyúk szolgálnak. Ennek az előnye az eddig használt két kallantyúval szemben az, hogy a csavaros kampókat kisebb-nagyobb mértékű becsavarolás által szabályozhatjuk és így mindig szoros zárát érhetünk el. A (2) födél, mely célszerűen -.valamely vízáthatlan anyaggal (pl. műbőrrel) van bevonva, az 1. és 8. ábrán látható módon kétoldalt kissé lejtős, hogy az esővíz róla lefolyhasson, míg a födelet merevítő (45) bordák fölső oldala sík, hogy pl. szállításnál több kaptárt egymás fölé lehessen állítani. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítás kaptárakon, azáltal jellemezve, hogy a kaptár kereteit felül lefödő deszkák egyike harántirányú horonynyal van ellátva, mely két méhcsalád egyesítésénél lefelé fordítottan a két családot elrekesztő deszka fölé he*