69541. lajstromszámú szabadalom • Gipszkötéshez való betétek

segül vételével zsínóri'al lehet ismét összefűzni. Az ablaklapot utólag ismét be lehet helyezni a gipszkötésbe és kötelekkel lehet helyén rögzíteni. Az 1—6. ábrákon föltüntetett, leírt foganatosítási alakok főleg egyenesen haladó (síkfölületű) testrészeken lévő csonttörésekhez valók. Görbületekkel biró testrészekhez célszerűen olyan foganatosítási alakot használhatunk, aminők a 7—10. ábrákon vannak bemutatvá. Ezek a betétalakok azonkívül még azzal a további előnnyel járnak, hogy a zárt gipszkötésben nem csak hossz-, hanem keresztirányú metszéseket is lehet végezni és az ehhez szükséges fűrész'ágyakat . is létrehozni. Ezt a célt olyan fürészágyak alkalmazásával érjük el, melyek celluloidból, gumiból, kaucsukból, vagy efféléből való összetalálkozó csövecskéből, állanak. Ezek a csövecskék a testrész görbe fölületéhez simulnak és végeikkel a gipszkötésből kinyúlnak, hogy ezeken a Helyeken a fürészeket bevezetni' és kinyúló végeiknel megfogni lehessen. Azokon a helyeken, ahol a csövecskék összetalálkoznak, ezek a célnak megfelelő módon, egymással öszsze vannak kötve és az összetalálkozó csövecskék nyílásai csúcsokkal vannak elzárva. Ezek a csúcsok levehetően is lehetnek kiképezve. A 7. ábrán (l)-gyel egy görbe fölületű testrész (pl. könyök) van jelölve, melynek fölületi - kiterjedését kb. a három (2, 3. 4) pont állapítja meg. Ha ezen görbe fölületű testrészre helyezendő gipszkötés-ben olyan hüvelyben rendeznénk el egy fűrészt, mely a (2, 3, 4) pontokkal jelöltgörbületnek megfelelő görbületü, akkor a gipszkötés fölvágásakor, illetve a fűrész meghúzásakor, a (3) és (4) pontok közelében a fűrészágy köpenyének (a gipszkötésnek),* a testtől elfordított oldalon, keresztülvágása bekövetkeznék ugyan, a (3) pont közelében azonban a fűrész egyidejűleg benyomulna a testbe és megsértené azt. Ennek elkerülésére, görbe fölületű testrészeknél, a gipszkötésbe a 7. ábrának megfelelően, megosztott fürészbetétet helyezünk be, mely két, összetalálkozó és csúcsban végződő, celluloidból, vagy efféléből való (5, 6) csövecskékből áll, mely két csövecske az egyesülési helyen szilárdan van egymással összekötve. A csövecskék szabad vége (7) és (8) csatlakozó csövecskékkel van ellátva és az (5, 7), illetve a (6, 8) csövecskék üregébe, a (13) csúcs levágása, illetve amennyiben ezek, mint a rajzolt foganatosítási alakoknál (7—10. ábrák), hegyes záró dugók gyanánt vannak kiképezve, ezek kivétele után, fürészeket vezetünk be és ezeket egyenkint működtetve, a csövecskéket és a gipszkötést fölvágjuk. Lehet a (7) és (8) csövecskék végén egyes, fölfelé nyúló, a gipszkötésből kiérő, az (5) és (6) csövecskékhez hasonlóan alkotott (9) és (10) csövecskéket is elrendezve, melyek, hasonló módon, mint az (5) és (6) csövecskék, csúcsokkal lehetnek ellátva, vagy hegyes, (13) dugókkal lehetnek elzárva. A gipszkötés fölvágása előtt azután a csúcsokat, illetve hegyes záró dugókat eltávolítjuk, a fűrészeket bevezetjük és a metszést végezzük az egyes fűrészek'ide-oda mozgatásával, anélkül, hogy ekkor a testrész megsérülése következhetnék be. A 9. és 10. ábrákon a betétnek a gipszkötésben úgynevezett ablak létesítésére alkalmas foganatosítási alakja van bemutatva, melyet a seb fölött, tehát az egész gipszkötés tetszőleges helyén rendezhetünk el. Itt (11) és (12) összetalálkozó és egymással összekötött csövecskéket jelöl, melyek (13) hegyes záró dugókkal vannak elzárva, vagy pedig szintén le nem vehető és később levágandó csúcsokban végződhetnek. Ezek a görbe, á gipszkötésből kiálló sarokkapcsolatok gumiból, kaucsukból, celluloidból, vagy efféléből való hengeres (14) kapcsoló csövecskék útján lehetnek egymással összekötve. Ha a gipszkötést föl kell vágni, a szilárd csúcsok levágása, vagy a hegyes (13)