69485. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kikapcsolás
(a3) toldattal van ellátva. A (D) záróorsó alsó vége ki van vágva és a lefelé irányuló (d5) vállat képezi úgy, hogy záróorsó részbeni emelésénél és hátsó végének egyidejű visszamozgatásánál, ami akkor következik be, ha a záróorsó az ismert vezérlőtengely mozgatásánál meghajlított karjával együtt fölemeltetik, a (d5) váll az (a3) toldat fölé mozgattatik és a záró helyzetben reá támaszkodik. Ebben a helyzetben a (B) karom szabad és a nyitási helyzetbe lenghet annyira, amennyire a (D) záróorsó ferde helyzetbe (2. ábra szakadozott vonalakkal jelölt helyzet) van fektetve. Emellett a záróorsó fölső (d2) válla elegendő mértékben áll ki ahhoz, hogy a (bl) karomtoldat fölső végén lévő (b3) bütyökkel kapcsolódhasson, ami által ha a karom a nyitási helyzetébe forgattatik, a záróorsó kissé fölemeltetik. Ha a záróorsó (d2) válla a (h3) bütyökfölületet elhagyja, akkor a karom zárómozgásánál, melynek folyamán a (d2) váll a (b3) bütyökfölület mentén mozog, a záróorsó alsó, része hátrafelé szoríttatik úgy, hogy az (a3) toldatról ismét záróhelyzetébe esik le. A mondottak értelmében két kapcsolórész záróhelyzeténél a kapcsolás oldása céljából a (D) záróorsót kissé föl kell emelni. Ez azonban az összekapcsolásnál nem szükséges. Ha két kapcsolás egymáshoz közeledik (6. ábra), akkor a karmok a kapcsolások érintkezésénél a szemköztfekvő (b) ellentartó külső (cl) toldataiba ütköznek, ezáltal az ellentartót az (al) forgástengelye körül elforgatják, mi közben a rendszerint a kapcsolás külső élével egy szintben fekvő belső részeik is kifelé szoríttatnak úgy, hogy a (c3) harántrészek által megtámasztott külső és belső végeik a karmokat kapcsolódásba hozzák és egyúttal kissé föl is lökik, miután előzőleg a (D) záróorsó a kiiktató helyzetbe hozatott, hogy a karmok mozgását lehetővé tegye (7. ábra). A kapcsolások folytonos kölcsönös nyomása által a karmok az egymás felé vezetett kapcsolások külső szélei csúszva egymással kapcsolódásba jutnak. Emellett a karmok a (C) ellentartó belső toldataival jönnek kapcsolódásba úgy, hogy ezek eredeti helyzetükbe visszatérnek és lehetővé teszik, hogy a záróorsó önsúlya folytán a záróhelyzetbe sülyedjen le. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő vasúti kocsikapcsolás forgatható kapcsolókarommal, forgatható ellentartóval és záróorsóval, azáltal jellemezve, hogy a kapcsolókarom és az ellentartó belső nyúlványokkal vannak ellátva és megfelelően kiképezett bütyökfölületek közvetítésével egymással oly kapcsolódásban állnak, hogy zárt vagy nyitott kapcsolási helyzetnél önműködő kapcsolódást érünk el, mely azáltal jön létre, hogy az ellenkapcsolásnak a kapcsolás megfelelően kiképezett homlokfölületén való eltérítése folytán az ellentartó elforgattatik, a zárócsap fölemeltetik és a kapcsolókarom föllöketik, mire a karom és az ellentartó a záróhelyzetbe állíttatnak be és ebben <a leeső zárócsap által biztosíttatnak. • 2. Az 1. igényben védett kocsikapcsolás foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (B) kapcsolókarom belső (bl) nyúlványával a (D) záróorsónak ferde (d3, d4) válltoldatokkal ellátott kivágásába kapaszkodik, az orsót a kilengésnél emeli és sülyeszti és azt a záróhelyzetben a kapcsolástoldat végén elrendezett, a (D) záróorsó (d3) nyugaszába kapaszkodó (b2) orr által biztosítja. 3. Az 1. és 2. igényben védett kocsikapcsolás foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (C) ellentartó (cl) nyúlványával a kapcsolófejen túlnyúlik és egyúttal az ellenkapcsolás számára való belső csúszófölülettel van ellátva úgy, hogy a kapcsolások összeütközésénél a lökés a (C) ellentartó (cl) nyúlványára tereltetik és az ellentartó ezáltal elforgattatik.
