69382. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a tüzelőanyag bevezetésére alsó tüzelésű tűzhelyeknél

példa függélyes metszetét és elölmézetét mutatják. Az (a) tüzelő anyagakna (1. ábra) lent a kettős teknőalakú (b) fenékkel van elzárva és abba (c)-nél, mindkét oldalon, a tüzelő anyag betáplására szolgáló (d) tölcsérek torkolnak be. A (b) fenék fölött az, annak teknőibe, görbe vonalakkal határolt szárnyaival benyúló két (e) továbbító kerék van egymásmelleit ágyazva, mely kerekek, pl. (f, g) fogaskerekek közvetítésével (2. ábra) az 1. ábrán látható nyilak irányában, forgásba hozhatók és ' ekközben a (c)-nél behulló tüzelő anyagot egyenletesen az (a) aknába továbbítják. Annak elérésére mar most, hogy a kerékszárnyak által bevezetett tüzelő anyag az aknában visszatartassék, mindegyik (e) továbbító kerék fölött egy (h) tolóka van oly módon" elrendezett (i) vezetékekben, pl. (k) forgattyú és (1) vonórúd segélyével (2. ábra) eltolhatóan ágyazva, hogy a tolóka, a hozzá tartozó ^e) továbbító kerék forgásával egyidejűleg végbemenő eltolódásakor, a vele éppen együttműködő kerékszárny alakját követi és ezzel úgy áll be, hogy a kerékszarnyak által az (a) . aknába továbbított tüzelő anyagot az ak^nában visszatartja. Ennél a kivitelnél a két (e) továbbító kerék egyidejűleg, vagy váltakozva hózliató forgásba. A 3. és 4. ábrákon függélyes metszetében, illetve elölnézetben föltüntetett foganatosítási példánál a két egymás mellett ágyazott (e) továbbító kerék szárnyai a 3. ábrán látható görbe vonalú alakkal bírnak és a két kereket az (f, g) fogaskerekek (4. ábra) egyidejűleg a 3. ábrán látható nyilak irányában hozzák forgásba úgy, hogy a szárnyak a (c)-nél behulló tüzelő anyagot megragadják és egyidejűleg mindkét oldalról az (a) aknába továbbítják. Hogy itt is elérjük, hogy a továbbított tüzelő anyag az {a) aknában visszatartassék, az (e) szárnyas kerekek fölött "elrendezett két (li) tolóka nyeregtetöszerűen összezárkózik és egy (m) egyenes vezetékben, az (e) szárnyas kerekeknek, pl. a (k) forgattyú és az (1) vonórúd segélyével történő forgatása közben, úgy mozog* együttesen föl és le, hogy mindegyikük a velük együttműködő kerékszárny alakját követi és ezzel, a bevezetett tüzelő anyagnak az aknában való visszatartásán kívül, az aknába egyidejűleg két oldalról bevezetett tüzelő anyagnak egyszer lesülyesztését, másszor megemelését és így előnyös föllazítását eszközli. Az összezárkóztatott (h) tolókák együttes lefelé mozgatásával az (a) aknában elegendő hely keletkezik a kerékszárny által egyidejűleg mindkét oldalról bevezetett tüzelő anyag könnyű belépésének lehetővé tételére, mely tüzelőanyag azután, a tolókák ezt követő megemelkedésekor, föllazulás mellett, fölfelé szoríttatik és így a jó tüzelő anyag bevezetés biztosítva van. Az 5. és 6. ábrákon függélyes metszetben, illetve elölnézetben föltüntetett foganatosítási példánál a két egymás mellett ágyazott (e) továbbító kerék, szárnyaival egymáshoz képest eltoltan, van forgási tengelyén elrendezve és mindkét kerék egyidejűleg jön forgásba az 5. ábrán föltüntetett nyilak irányában, mikor is a (c)nél behulló tüzelő anyagot az (a) aknába vezeti. Hogy ekkor a szárnyak által továbbított tüzelő anyagnak a tüzelő anyagaknában való visszatartását érjük el, a két továbbító kerék fölött egy az (n) tengelyen ülő görbe, horgonyszerűen működő "(o) lemez van elrendezve, mely a továbbító kerekek forgásakor, pl. egy a (p) bütykös tárcsák áJtal mozgatott (q) irányító emelő közvetítésével, kényszerített lengő mozgásba jön és ekközben, horgonyszerű legörbítésével, a forgó továbbító kerekek megfelelően alkotott szárnyaival úgy marad érintkezésben, hogy a bevezetett tüzelő anyagnak az aknában való visszatartásán kívül, a tüzelő anyag folytonosan egyenletesen való bevezetését és folytonos föllazítását eszközli.