69372. lajstromszámú szabadalom • Villamos vasúti rendszer

( lépéssel tolattak el. A 19. ábrára nézve még megjegyzendő, hogy azon csakis az egész kapcsoló baloldali végén lévő két kapcsolóegység van föltüntetve. Az áram visszavezetésére szolgáló (g3) összekötő vezeték nincs fölitüntetve. Ugyanez áll, a 20., 21, és 22. ábra szerinti kapcsolási sémákra nézve is. Az (f3) fegyverzettekercseléseknek ezen kapcsolási helyzetből származó összeköttetése a 19a. ábrán áttekinthetően van föltüntetve. Ezen kapcsolás a kocsi indításánál való első kapcsoló lépésnek felel meg. A 20. ábra a következő kapcsolólépést mutatja, mellyel a kocsi sebessége fokozható. A (kl) kontaktusok egy kapcsolólépéssel lefelé mentek úgy, hogy két kábel és a hozzátartozó pólustekercselések párhuzamosan vannak kapcsolva és a párhuzamosan kapcsolt kábelek két csoportja soros kapcsolásban áll. A 21. ábra a harmadik kapcsolólépést tünteti föl, melynek értelmében, mint a 21aj. ábrából is kitűnik, két (f3) kábel párhuzamos kapcsolásban áll és a kábeleknek ezen párhuzamos kapcsolású csoportja .az egymás után kapcsolt (f3) kábelek két végével sorba van kapcsolva. A 22. és 22a. ábra az utolsó kapcsolólépést mutatja, melynél mind a négy (f3) tekercselés sorba van kapcsolva úgy, hogy itt az ampérmenetek száma egy harmaddal nagyobb, mint a 21. ábrán, ahol az ampérmenetek száma szintén nagyobb, mint a 20. ábrán és itt az ampérmenetek száma mégegyszer akkora, mint az első kapcsolólépésnél. Ha tehát a 19. ábra negyven ampérmenettel biró kapcsolást mutat, akkor a 20. ábrán nyolcvan, a 21. ábrán százhúsz és a 22. ábrán százhatvan ampérmenetet kapunk. A 19. ábra szerinti kapcsolásnál a főáramkörben a legkisebb ellenállás fekszik és az ellenállás a különböző kapcsolólépéseknél fokozatosan növekszik. Minthogy az áramfejlesztő áramerőssége, mint említettük, szabályozható, a feszültség a terhelés szerint, változik és utóbbi minden kapcsolólépésnél fokozódik, ami által állandó áramerősség: mellett a növekvő terheléssel számolunk. Ez a négy kapcsolólépés a kocsit a nyugalomból a maximális sebességre hozza. Az (f) kocsifegyverzet áramfordítóján kívül az 5. és 8—12. ábrán föltüntetett sarkváltó még egy aránylag kisméretű kollektorral van ellátva, mely arra szolgál, hogy a sarkváltót holtponti helyzetéből kimozdítsa, ha a kocsi kedvezőtlen helyzetben állt volna meg. Mindkét kollektor lamellái helytállók és a sarkváltó (q) tokján valamely tetszőleges módon vannak megtámasztva. A sarkváltó (p) póhisdarabjái közös tartótól vagy a (pl) agytól indúlnak ki (5. és 8. ábra). Az egymáshoz képest 90—90 fokkal eltolt négy pólus egy-egy (p2) tekercseléssel van ellátva úgy, hogy váltakozó pólusok keletkeznek. A (q) tok az 5. ábra szerint az (f) kocsimágnes egyik végével van alkalmas módon összekötve úgy, hogy ezen a sarkváltó mágnesének vagy fegyverzetének (p) pólusdarabjai a sinmágnesek hatásának vannak alávetve. Ezen behatás folytán a sarkváltó ezen fegyverzete elforgattatik; a forgó mozgássebessége a kocsi sebességének felel meg. A nagy kollektor (r) lamellái az (rl) kollektortesten vannak elrendezve, mely az (r2) tárcsától előre nyúlik. Az (r2) tárcsa a forgó fegyverzet (p) pólusdarabjainak (pl) tartóját veszi körül és a tárcsa alsó kerületi íve a 8. ábrán látható módon a (q) tokban megerősített, megfelelőén kiképezett (r3) vezetékben nyugszik. A tárcsának ezen vezetékben való megfelelő kerületirányú beállítása által a kollektorlamellák is beállíthatók. m Á sarkváltó forgó fegyverzetének pólusdarabjait tartó (pl) üreges tengely mellső végén az (r4) tárcsával van ellátva, mely négy tehermentesített (r5) kefetartóval van fölszerelve. Az (r5) kefetartók az (r4) tárcsához képest el vannak szigetelve és az (r6) kefékkel vannak ellátva, melyek a nagy kollektor kerületé-