69346. lajstromszámú szabadalom • Újítások üvegfúvógépeken

i -ban a (47) tárcsa (55) pecke által, mely a kilincs (56) nyúlványához ütközik, a tárcsa minden különfordulása alatt úgy mozgattatik el, hogy az (50) kart elbocsájtja. Az elbocsátott kar aztán a tárcsa körülfordulása közben megfeszült rúgó hatása alatt gyorsan; majdnem teljes fordulatot tesz és nagy szögsebessége folytán utoléri az (55) peeket, melynek hátsó oldaláboz fekszik és azzal együtt halad tovább, míg a pecek ki nem oldja a kilin' eset és a kilincs, midőn normális helyzetébe visszatér, ismét meg nem fogja a kart. A (10) szán külső végéből két hüvely' szerű (57) nyúlvány áll ki (3. ábra), amelyekbe az (56) tolórudak vannak helyezve és ez utóbbiak szabad végei az (59) harántrúd útján vannak egymással összekötve. Az (58) rudakon a (60) csúszókeret van vezetve, melynek előlapja egy üreges (60a) tömböt vagy csészét hord, mely a (19) öntvényben a fúvócső fölvételére szolgáló hasíték tengelyében íeksziiki és az alább leírandó művelet végrehajtásához szükséges alakkal és nézettel bír. A (60) csúszókeretet az (50) karral a (61) vonórúd köti össze,- mely arra szolgál, hogy a keret az (50) kar minden körülfordulása alatt egy teljes ide-odamenő löketet végezzen^ A (61) rúd a (62) helyen beállíthatóan van összekötve a kerettel, hogy a csésze mozgásának belső határa szabályozható legyen. Föltéve, hogy á fönt részletesen leírt alkatrészek valamely gépen vannak egyesítve, mely a fő tárcsa vagy ezzel egyenértékű rész forgása közben á fúvócsövet beállítja, akkor a működési mód a következő lesz: A munkás üvegcsomót helyez a vas vécére, oly módon, hogy ezt m&golvasztott üvegbe meríti, azután a vasat az (5) lengő keretbe helyezi és a gépet megindítja. A (2) tárcsa forgása következtében a vas bemártott vége a rajta lévő s körülbelül ai 12a. ábrán látható alakkal biró üvegtömeggel együtt fölemelkedik és. a , (19) öntvénynek alul nyitott hasítékába lép, melyben a tárcsa tovább forgása és a többi szerkezetek együttműködése alatt nyugalomban marad, miközben a fúvócső saját hossztengelye körül forog. A tárcsának a fúvócső fönt leírt mozgása alatt végzett forgása a (16) bütyöktárcsa és a (47) tárcsa forgását eredményezi. A (1.6) tárcsa bütyke olyan-alakú, hogy midőn a vas a fölemelkedés után nyugalomba jön, a (25) forgattyútengely olyan irányban fordul el, hogy a (31) simító tömbök befelé, a fúvócső tengelye felé, a 12b. ábrán föltüntetett helyzetbe mozognak. Mint a rajz mutatja a tömbök ebben a helyzetben az üvegtömeget hengeralakú szilárd testté akarják tömöríteni. A (16) tárcsa továbbforgása közben a (25) forgattyútengely ellenkező irányban lendül ki, minek folytán a (31) simító tömbök kifelé mozognak. Ezen időszakok alatt a (47) tárcsa forgása az (51) rúgót megfeszítette s mihelyt a (31) tömbök elég távolra mozdultak a fúvócsőtől, hogy a (60a) keret hozzájuk ne ütközzék a tárcsán lévő (55) ütközőcsap hátranyomja az (52) kilincset s az (50) kar fölszabadul és az (51) rúgó hatása alatt majdnem teljes fordulatot tesz. Az (50) kar tehát a csúszókeretet befelé húzza és azután rögtön ismét kifelé tolja. Mihelyt a csészének a csúszókeret mozgása által előidézett befelé húzása teljesen befejeződött és mihelyt az üveg a (31) simító tömbök által úgy osztatott el, hogy tömege a csésze kitöltésére elegendő, vagy ennél több is, a befelé haladó csésze, mint a 12c. ábra mutatja, az üvegtestre szoríttatik és az üveget a vason nagyabb mértékben hátrafelé tereli, minek folytán oly üvegdarab képződik, melynek a csészébe bezárva volt része meghatározott térfogattal és az együttműködő részekhez képest meghatározott helyzettel bír. Könnyen belátható, hogy az egymás után előállított üvegtesteken a csészével leméretezett részei mindig egyforma nagyságúak és helyzetűek lesznek. Midőn az (50) karnak a normális hely-