69345. lajstromszámú szabadalom • Önmagát salakmentesítő aknaszerkezet vízgázfejlesztőkhöz

rülményesebb salak^ientesítést. Ezen célból a kinyitott salakeltávolító ajtókon át, ezek legmagasabb helyén segédrostélyt, azaz egyes erős laposvasakat vezettek be a generátorba, mimellett ez a segédrostély a még jó kokszot alátámasztotta, míg a salakot és a közéje kevert kokszot a rostély és a segédrostély közötti térből, illetve a generátorból eltávolították. Ily módon a rostélyt az egész salaktól jól meg lehetett tisztítani, ez a tisztítás azonban egy fél óra hosszat, nagy generátoroknál egy óra hosszat is tartott. A velejáró munka rendkívül nehéz volt és ahol a generátor kezeléséhez egy munkás elegendő, ott a salakmentesítéshez gyorsan négy-hat munkást kellett előhívni. Ezenkívül a salak eltávolításánál a generátorból igen sok keksz is húzatott ki, mely a salakkal veszendőbe ment vagy külön munkás által volt a salakrakásból kikeresendő, hogy fölülről ismét a generátorba legyen tölthető. Minden egyes ilyen salafcmentesítés után a kokszréteg a generátorban igen jelentékenyen lesülyedt és a segédrostély és rostély közötti térből eltávolított oszlopmagasságnak megfelelő mennyiséget újratöltés által kellett pótolni, ami az üzemet ismét megakasztotta. A találmány értelmében vízgázfejlesztőknél önműködően salakmentesített aknát azáltal létesítünk, hogy a helytálló, gyürűalakú kosárrostély salakmentesítő nyílása lehetőleg nagy közbenső terekkel ellátott összekötőcső segélyével a kúposán boltozott aknafenékbe illesztett merülőcső fölső szélével van összekötve. Ezen szerkezet legfontosabb előnye a generátoron átvonuló összes koksz jó kihasználása. A rendszerint még jelentékeny • kokszmennyiségeikkel kevert távozó salak ugyanis a széles közbenső tereikkel ellátott összekötöcsö alkalmazása következtében a kosárrostély központos nyílása és a salakot elvezető, az akna belsejét tömítő merülőcső fölső pereme között a frissen hozzááramló fuvatólevegő oxigénjével legelőször jön érintkezésbe és biztosan elégettetik úgy, hogy a keletkező meleg a generátorban hasznosítható. A salak forróra fúvatott kokszmaradéka azonban a generátorba a rostély alá beáramló gőzzel is legelőször jön érintkezésbe úgy, hogy a göz az utolsó izzó sZénmaradékokat a salakból vízgázfejlesztés mellett kiégeti. Egyúttal azonban a salak- és hamuszalag megmunkálása által a salak porhanyóssá is válik és térfogata csökken, ami a további földolgozást megkönnyíti. A szerkezet további előnye, hogy a rostély alatt a káros tér oly kicsiny, amint ez eddig csak a normális vízgázfejlesztőknél volt elérhető úgy, hogv sem robbanások nem léphetnek föl, sem nitrogénnel való tisztátalanítás folytán rossz vízgáz nem fejlődhet. Forgórostélyos generátoroknál mindeddig nem sikerült a nagy káros üreges tereket csökkenteni. Annak dacára, hogy a gázfejlesztőnek gübüje van, előnyös módon elkerüljük, hogy a víz a kép-, ződő gázzal, a beáramló gőzzel vagy az izzó koksszal túlságos közeli érintkezésbe jusson. El van továbbá kerülve az is, hogy a fölülről lefelé haladó gázosításnál a göz a rostély alatt hideg vasrészekkel jusson érintkezésbe, ami forgórostélyoknál egyébként nem kerülhető el és sok csapadékvíz képződését okozva, a gőzfogyasztást kedvezőtlenné teszi. A szerkezetnek emellett nincsenek érzékeny részei és a találmány tárgyával lehetővé válik, hogy salakmentesítőszerkezetekkel a salaktömegeknelk az összekötőcső közbenső terein keresztül való mozgását elősegítsük, illetve megfelelően befolyásoljuk anélkül, hogy ezáltal az üzemet bármikép meg kelleme szakítani. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának egy kiviteli alakja van föltüntetve és pedig az 1. ábra az akna hosszmetszetét és a 2. ábra ugyanannak keresztmetszetét mutatja. A levegő vagy gőz bevezetésére és a fejlesztett gáz eltávolítására az (1) és (2) csatornák szolgálnak, mely célból azok magában véve ismert módon úgy a (8, 9)