69306. lajstromszámú szabadalom • Összeadó- vagy számológép

szolgál és a (T) harántrúd által való fölemelésnél a (H) emelök túlságos mértékű fölfelémozgását méggátolja. Á jobboldalt fekvő (El) emelő fölületre azon a helyen, ahol a (Z) rúddal érintkezésbe jut. be van metszve vagy más módon történik gondoskodás arról, hogy ezt az emelőt á többinél egy fokkal magasabbra lehessen mozgatni. Az (X) lengő tengely jobb oldalán (14. ábra) a lefelé és hátrafelé nyúló (XI) kar van megerősítve, mélynek alsó végével az (X2) vonórúd mellső vége áll összeköttetésben; a vonórúd, hátsó vége az (Y2) lerlgő tengely végéről fölfelé nyúló (Yl) karral van összekötve. Az (Y2) tengely az (X) lengő tengely mögött a gépállványban forgathatóan van ágyazva és a (Zl) kéziforgattyú által működtethető. Ezen elrendezés részletei a rajzon nincsenek föltüntetve, mert tetszőleges kiképzésűek és elrendezésűek lehetnek, föltéve, hogy amikor a (Zl) működtető kéziforgattyú löketének végéig előreforgattatik (16. ábra), ez a forgatyú a? (X) tengelyt kilengfeti és a (W) karokat, valamint az általuk tartott (V) harántrúdat a 14. és 15. ábrán föltüntetett helyzetből a 16. ábrán látható helyzetbe hozza; a forgattyú elengedésénél a részeket az alkalmas módon elrendezett (k2) rúgó eredeti helyzetükbe viszi vissza. A (W) karok által tartott (V) harántrúd, mely a (T) harántrúdat tartó (U) karok fölemelésére szolgál, eztenkívül a több (Ul) emelő alsó részében kiképezett, görbített (x) vezetőhasítékokon nyúlik keresztül. Ezek az (Ül) emelök fölső végeiken a helytálló (VI) harántrúddal vannak összekötve és a velük egy darabból készült, vagy más módon mereven összekötött, hátrafelé nyúló (U2) karokkal vannak ellátva, melyek az illető belső fogazású (C) kerekek és az ezektől közvetlenül balra fekvő számkerekek közé nyúlnák (13. ábra), mimellett hiinderi egyes (C) fogaskerék számára egy-egy ilyen •emelő van elrendezve. Ezen kerekek mindegyike baloldalán egymástól egyenlő távolságban elrendezett öt (e) ütközőpecekkel van ellátva, (13. ábra), míg az (Ul) emelők (U2) karjainak legszélső hátsó végei jobbfelé úgy vannak oldalt meghajlítva, hogy a különböző (C) kerekeken elrendezett peckekkel együttműködhetnék. A részek rendes helyzetében ezen emelők hátsó végei a (C) kerekeken elrendezett (e) peckek mozgási pályája alatt vannak (14. és 15. ábra), ha. azonban a szerkezet zérusra állíttatik és az (X) tengely kilendíttetik úgy, hogy (W) karja és az ezen kar által tartott részek fölfelé lendíttetnek és ezáltal fölemeltetnek, akkor a (V) harántrúdnak az (Ul) emelők alsó végeiben kiképezett görbített (x) vezetőhasótékokban való fölfelémozgása által az (Ul) emelők (U2) karjainak fölső, hátsó végfészei a (C) kerekeken alkalmazott (e) peckek pályájába hozatnak (16. ábra) és ezáltal a (C) kerekek hátrafelé, azaz a óramutató járásával ellentétes irányban való mozgását meggátolják, 14., 15. és 16. ábra). Minthogy pedig ez az az irány, melyben a (C) kerekek forogni törekszenek, illetve amelyben az (N) bolygókerekek a (C) kerekek elforgatását megkísérlik, akkor amikor a (H) tartóelemek a (T) harántrúd által fölemeltetnek, tehát ezen működés eredménye az, hogy a (C) kerekek, mint már említettük, ezen idő alatt fogvatartatnafe és belső fogazásaik helytálló fogasrudakat képeznek, amelyeken a bolygókérekek előremozognak és melyek a bolygókerekekeket saját tengelyük körül való forgásra kényszerítik; ezáltal a bolygókerekek a rákövetkező alacsonyabbrendű számkerekeket forgásba hozzák. Ha a kézifogantyút melynek segélyével az (X) tengelyt lengő mozgásba hozzuk és a tengely (W) karjait fölfelé lendítjük, szabadón bocsátjuk és ezáltal a tengelyt karjaival ismét lefelé, rendes helyzetébe lengetjük, akkor a (V) harántrúd az (Ul) emelőkben kiképezett yezetőhasítékok alsó részével kapcsolódik és ezen emelőket rendes helyzetükbe hozza vissza úgy, hogy az emelők ütköző-