69258. lajstromszámú szabadalom • Ortopédikus berendezés cipőkhöz

és függélyes vagy a függélyeshez hajló irányú" mozgást végezhet. Az (e) lemez mozgása rúgóval csillapítható. A (c) üreges sarokkal az (a) támasztólemez áll öszszeköttetésben, mely fölött ^ megfeszített (b) rúgó van elrendezve. Utóbbi az (a) támasztólemez mellső végén támaszponttal bír és feszültsége az (r) szabályozócsavarral beállítható, i A láb fölhelyezésekor, az (f, g) kétkarú emelő közvetítésével, a (b) rúgó fokozott feszültséget kap és domborúlata megemelkedik, míg a test súlya, a súlypontnak a láb mellső vége felé való előnetolódásakor úgy hat, hogy az (e) lábsaroklemez. megmelkedik. A berendezés hatásánajk szabályozására és lehető legíinomabban való beállítására a (b) rúgó mellső vége könnyen beállítható; azonkívül az (r) szabályozócsavar szolgálhat e célra, valamint pl. egy könynyen kicserélhető és hosszirányában elállítható (i) pecek, vagy az (f, g) emelő karjai hosszúságának változtathatósága. A (b) rúgón egy talpbetét' nyugszik szabadon fölfeküdve vagy a rúgóval szilárdan összekötve és a lábsarok súrlódásának csökkentésére az (e) lemez egy sarokfölépítménnyel lehet fölszerelva A különböző fajtájú lábrendellenességek megelőzésére és gyógyítására a (b) rúgót tetszőleges helyen lehet hosszirányban elrendezni. Alkalmazhatók rúgópárok is. A rúgó szélessége is az illető esetnek megfelelően választható meg. A rúgó számára acél, fa, halcsont, vagy valamely mesterségesen előállított anyag használható. A súly csökkentése céljából a rugók kivágásokkal bírhatnak. Valamennyi eddig ismert, többé-kevésbbé merev lúdtalpbetéttel csak az van lehetővé téve, hogy a lábat félig-meddig korrigált helyzetben szilárdan rögzítve tartsuk, míg a jelen találmány értelmében alkalmazott rúgó- és emelőberendezés segélyével a lábdomborulat nemcsak rugalmas alátámasztást talál, hanem az a szalagrendszernek ritmikus, a természetes járási mechanizmushoz alkalmazkodó meglazulását is előidézi úgy, hogy a lúdtalpnak minden egyes lépésnél megismétlődő korrektúráját érjük el, tehát olyan folyamat ez, mely a lúdtalp önműködő mechanotherápiájának nevezhető. E rendszer megfordítása nyer alkalmazást az úgynevezett lóláb kezelésénél. A leírt berendezés különleges kil&pzése gyanánt,' egy meglévő mellső keresztiúdtálp egyidejű kezelésére, a berendezést úgy építjük be, hogy á hosszdoiwborulatot alátámasztó (a) hossztámasztólemezhez egy keresztbe állított 1(al) támasztólemez csatlakozik (3. ábra). E lemezen egy áz (1) támaszpontban rögzített (bl) rúgó nyugszik, melynek másik vége az (fl) emelőkarhoz támaszkodik; utóbbi a (gl) emelőkarral egy függélyes tengely körül forgatható szögemelőt képez. A mellső keresztdomboruiaí most a (bl) rúgó nyomóhatása alatt áll. A lábnak járás közben a földhöz támasztásakor, azon időpontban, midőn az egész testsúly a (bl) rúgót terheli, e rúgó, minthogy vége (1) pontban rögzítve van, arra tér ki, aihol csekély ellenállásra talál és az (fl, gl) szögemelő közvetítésével, a (b) rúgót fokozottabb feszültségbe hozza. A mellső keresztdomborulat alátámasztásán kívül egyszersmind a test rugalmas ellakését érjük el a járás köziben és a (b) rúgómegf eszülésével, a hosszdomborulat megemelkedése és a természetes járást elősegítő mozgás létesül. A mellső keresztdomborulat és a hosszdomborulat főigénybevételekor, mikor az egész láb valgiditása (a lábnak, hosszirányban fekvő tengely körül, kifelé forgása) és variditása (a lábnak ugyanezen tengely körül való befelé forgása) nincs meg kifejezetten és így kezelést nem igényel, a 3. ábrán láthatóhoz hasonló berendezést használunk, melynél a (b) rúgó, hátulsó végén, szilárdan fogva van tartva, és az üreges (c) sarok, az (f, g) emelőrendszerrel együtt, nem nyer alkalmazást.A 4. ábrán látható foganatosítási alaknál egy (a) támasztólémezen a végein fogvatartott (b) rúgó . van elrendezve,