69212. lajstromszámú szabadalom • Dugattyúkban, főleg forgó négyütemű égési mótorok dugattyúiban elrendezett szívószelep vezérlése

szembenfekvő (e5) emelőkarra lesz át­víve, amennyiben az (e6) emelő az (e8) orra fekszik. Eszerint éppen úgy, mint a 4. ábrán vázolt esetben, a szívószelepet rendes kö­rülmények között az (f) ellensúly és a (k) rúgó zárva tartja, mert az (f) ellen­súly röpítő ereje a szívószelepet hatástala­nítja, illetve fölülmúlja. Ha tehát a esatlórúd (x, y, x) lengési útján, vagyis a szívási és explóziós pe­riódusban, az (e6) emelőkarnak (e9) orra az óramutató irányával ellenkező értelemben forog, áz ellensúly a (k) rúgó­val együtt, kikapcsolódik és ezáltal a szívó­szelep röpítőereje a nyitás céljára föl­szabadul. A 7. ábra mindkét ellensúlyos emelő fölülnézetét tünteti föl, az ugyanazon (d) csap körül lengő (c) csatlórúddal. A 8. ábrán a találmány alapgondolatá­nak kiterjesztésé van vázlatosan föltün­tetve, ami abban áll, hogy a esatlórúd lengőmozgását a szívási és explóziós pe­riódusban a szelep nyitására, viszont a kompressziós és kipuffogási periódusban a szelep zárására használjuk föl. Ennek elérésére a (e) esatlórúd (c4) emelőkarja két a (bl) szeleprúdon elrendezett (k2) és (k3) tekercsrúgó közé nyúlik, amelyek egyike a (b7) gyűrűre, a másika pedig a szeleptányérra támaszkodik. Nyilványaló, Rogy a esatlórúd az (x, z, x) lengési útja alatt a szelepet zárva tartja, az (x, y, x) útban pedig nyitja, miközben, mint az előbb részletezett esetekben, a szelep az explóziós periódusban zárva marad, mert az explózió nyomása a (k3) rúgót legyőzi. A találmány alapgondolatának ezen ki­terjesztése, mely a esatlórúd valamennyi lengési periódusának kihasználásában áll, természetesen valamennyi előbb tárgyalt kiviteli alakkal tetszésszerint kombinál­ható. A leírt kiviteli példáknál a szelep nyitá­séit négy esetben (1., 2., 3. és 8. ábra) kizá­rólag egy rúgó idézi elő, amelynek egy­úttal a szelep teljes röpítőerejét le kell győznie, két esetben (4—7. ábra) viszont egy rúgónak kell a szelep zárását elősegí­tenie, míg annak röpítő erejét időközön­ként egy a dugattyú csapja körül lengő el­lensúly egészben vagy csaknem egészbén közömbösíti. Minden eseitben tehát a szelepnek a ki­puffogási és kompressziós periódusban való biztosítás zárására szükség van egy rúgóra, amely ha eltörik vagy erejét veszti, a motor biztonságát veszélyezteti. Ezen olykép lehet segíteni, hogy a sze­lepet erős ellensúlyos emelővel az ellen­súly révén teljesen vagy közel teljesen ki­egyensúlyozzuk és ezen főellensúlyhoz még egy a dugattyúban tetszés szerint ve­zetett vagy a dugattyúban egy helytálló pont körül lengő pótsúlyt rendezünk el, amely már a mótor forgásba hozatalakor elegendő erős, a szelep zárására irányuló nyomást fejt ki és ilykép az említett rúgót nélkülözhetővé teszi. Ezt a pótellensúlyt azután a föntebb többszörösen magyarázott módon a csat­lórúdon lévő helytálló ütköző vagy emelő a főellensúlyról leemeli s így lehetővé vá­lik, hogy a szelep a szívási periódusban önműködőlég nyíljék. Az explóziós pe­riódusban a gáznyomás a teljesen vagy közel teljesen kiegyensúlyozott szelepnek önkényes nyílását könnyű szerrel és pe­dig már egészen csekély forgásszám, il­letve hengertöltet esetén is megakadá­lyozza. * Erre vonatkozó kiviteli példát a 9. és 10. ábra tüntet föl és minden további nél­kül nyilvánvaló, hogy ezen találmányi gondolat az 1—8. ábrákon részletezett ki­viteli példáknál is 'alkalmazható. Csupán azt kell szem előtt tartani, hogy a minden: kor zárásra irányuló rúgót a szelep súlyát egészen vagy részben közömbösítő ellen­súllyal pótoljuk. Az imént tárgyalt javítás tehát az első­sorban megjelölt kiviteli példák érvényét nem rontia le Lényegileg egy kiegyensú­lyozott önműködő szívószelepnek tekint­hető, amelynek, általánosan használatos zárási rúgóját egy pótellensúly helyette-

Next

/
Thumbnails
Contents