69178. lajstromszámú szabadalom • Önműködő befogóberendezés munkadaraboknak szerszámgépek munkaasztalában, ill. sík tárcsájába való befogására

- 2 — Az (!) munkaasztal sugárirányban haladó, ismert, pl. T-alakú keresztmetszetű (2) befogó-hasítékokkal van ellátva, melyekbe a találmány tárgyát képező (3) befogószerkezetek kívülről betolhatok. Minthogy a (2) befogó-hasítékok sugárirányban haladnak, a (3) befogószerkezetek sugárirányban a köralaikú (1) befogótárcsa (munkaasztal) középpontja felé tolhatók. A (3) befogószerkezet tuskóból áll, melynek első része itt T-alakú keresztmetszettel bír, amin! az az 1. és 3. ábrákból látható. A tuskóban a T-alakú (4) szorítótest (1. ábra jobb oldala) az (5) tengely körül foroghatóan van ágyazva. Ennek a (4) szorítótestnek az (1) munkaasztal középpontja, tehát az a munkadarab felé irányúló (6) vízszintes karja a munkadarab fölső felületére nyúlik. A kifelé irányúló (7) vízszintes kar viszont egy (8) excenter fölé nyúlik, mely (9) tengelyével a (3) testben (tuskóban), ill. egy ebbe a testbe betolt, föl- és letolható (10) betéttestben van ágyazva. A (9) tengely, külső oldalán, két (11) és (12) karral biró szögemelőt hord (3. ábra). A (10) betéttest alatt egy előre megfeszített (összenyomott) (13) gumipárna van ágyaizva úgy, hogy a (10) betéttest, a reá gyakorolt erős nyomásnál, a (13) gumipárna összenyomása mellett, még jobban lenyomódik. A leírt befogóberendezés működési módja már most a következő: Ha a munkadarab, pl. az (a) kerékabroncs, az (1) munkaasztalon centrálva van, a (3) bei'ogószerkezeteket a befogóhasítékokban az (a) munkadarab felé toljuk, mig a (4) szorítótestek (6) karja az (a) munkadarab fölső fölülete fölé jut. amint az az 1. ábrán látható. A (13) gumipárna előzetes összesző rítása nélkül nemi lenne erre elegendő hely. A (9) tengelynek és vele a (8) excenternek a (12) emelőkar segélyével való elforgatásakor azután a (7) kar megemelkedik, ami a (4) szoritótestnek az (5) tengely körül való elforgását és ezzel a (6) karnak az (a) munkadarbra való rászorulását vonja maga után. A (11) emeWkar segélyével történő tovább forgatáskor a (4) szorítótest ismét meglazul. Hogy a befogóberendezést különböző magasságú kerékabroncsoknál lehessen használni, a (6) kar egy kézzel elállítható (14) csavarral van ellátva, mely magasan, vagy mélyen állítható be és alsó végével az (a) munkadarabra helyezkedik. A (9) excentertengely forgatását már most úgy végeztetjük, hogy a (11, 12) excenterkarok útjában, a gép állványán, vagy valamely más, helytálló géprészen, egy (15) ütközőt rendezünk el úgy, hogy az (1) munkaasztal forgatásakor a (11, 12) excenterkarok egyike ehhez a (15) ütközőhöz ütődik és ezzel a « (9) tengelyt a (8) excenterrel együtt elforgatja, ami azután az (a) munkadarab befogását, vagy meglazítását vonja maga után. Az (1) munkaasztal egyszeri körülforgatásakor valamennyi befogószerkezet elhalad az említett ütköző előtt, és így valamennyi egymásután meghuzatik, vagy megoldódik. A (15) ütköző visszacsapható, vagy visszahúzható úgy, hogy az (a) munkadarabnak a befogást követő megmunkálásakor a (11, 12) excenterkarok a (15) ütköző hatáskörén kívül foglalnak helyet. A (10) betéttest alatt, mint már föntebb említettük, egy előre megfeszített (13) gumipárna van behelyezve. Ez a gumipárna a munkadarab fölületén lévő kisebb pontatlanságokat kiegyenlíteni képes és biztosítja, hogy mindig közel ugyanaz az előre megállapított erő gyakoi'oltatik a munkadarabra. A gumipárna helyett természetesen más rugalmas szerkezet, pl. rúgó, nemez, kéregpapír stb. is nyerhet alkalmazást. A (4) szoritótest (5).forgási tengelye magasabbra is-helyezhető úgy, hogy ez a szorítótest egy egyenes kétkarú emelőt alkothat. Épp így lehet az excenter ágyazása faelyett a (4) szorítótest forgási tengelye engedékenyen ágyazva. Látható, hogy a meglazít ás úgy is eszközölhető, hogy az (1) munkaasztalt ellenkező irányban forgatjuk öl. A befogóberendezés, mint a rajzon is föl van tüntetve, a gépnek a munkadara-