69167. lajstromszámú szabadalom • Eljárás földalatti vasúthoz vagy efféléhez való vízalatti alagúttest előállítására

— 2 deszkafalat verünk be a mederfenékbe, melyekre azután, az alagút irányára keresztben, a (c) tartókat fektetünk (2. ábra). A (c) tartókon (g) kengyelek, vagy effélék vannak elrendezve, melyeknek végei a (b) deszkafalak belső oldala mellett a kotort (a) árok fenekébe nyúlnak. Ezek később a deszkafalakkal lesznek összekötve. A kotort (a) árkot most tölcsérek, vagy szekrények alkalmazásával, hintőbetonnal töltjük meg. Ez a betonmassza azután egy, a (c) tartókat, mint betéteket tartalmazó (d) betonlemezt alkot. Egyidejűleg a beton a (g) kengyeleket a (c) kereszttartókkal köti össze, föltéve, hogy nem erősíttettek azok már közvetlenül ezekre. A (d) betonlemez lég átnembocsátó képességének fokozására célszerű a beton behelyezése előtt a kotort (a) árkot (e) vízmentes vászonnal leborítani. Az elkészült (d) betonlemez fölé, megterhelés céljából, homokzsákokat, bazaltköveket, vagy vastartókat helyezhetünk, amivel a későbbi sűrített levegővel való munkálatoknál a betonlemez fölemelkedése ellen önműködő súlyt növeljük. A pótlólagos terheléssel a vízmeder profilját átmenetileg mindenesetre csökkentjük, ez azonban, az építési időre, a legtöbb esetben megengedhető lesz. Most egy almából kiindulva, melyet a vízmeder mellett készítünk és légzsilippel látunk el, sűrített levegő alatt, egy kb. embermagasságú (h) folyosót ásunk folytatólagosan a fenékbe (3. ábra). A föld kiemelésének arányában ekközben :a (jb) deszkafalak szabaddá tett részeit, a (d) beíonlemez alsó oldalát, valamint főleg a sarkokat, cementhabarcs, vízüveg. üvegeseknek való ablaiktapasz, kóc, vagy efféle alkalmazásával, tömítjük, hogy a sűrített levegő eltávozását, a mennyezeten ós old#l|ala!kop át, korlátozzuk. Egyidejűleg a mennyezetből lent kiálló (g) kengyeleket a (3?), deszkafal deszkáival szögekkel, vagy eíT^lj.kel összekötjük. Fontos ezeknél a w^tóiíltNI, .h&gy a sifcttett levegő szükséges túlnyomása csak kb. a (h) mennyezetfolyosó alsó szélétől a vízszinig terjedő (k) vízoszlop magasságával kell, hogy egyensúlyt tartson. Csak a tömítés befejezése után ássuk azután ki a (h) folyosót az alagútcsőhöz szükséges teljes magasságban. Ekkora sűrített levegő nyomását annyival kell növelni, hogy ez kb. egy (m) vízoszlop magasságával (4. ábra) tartson egyensúlyt, mely az alagútfenékfalazat alsó szélétől a vízszinig terjed. A folyosóiban azután az (n) alagútcsövet állítjuk elő. , Ha az egyik alagútfél jelentékeny részében, pl. a vízmeder közepe tájáig, készen be van építve, a légzsilipet előre toljuk és a másik alagútfélhez való folyosó készítését kezdjük meg, nehogy a betonlemez egym'ás mellett fekvő részei egyidejűleg legyenek kitéve az alulról ható sűrített légnyomásnak. Ebből közvetlenül következik, hogy a (d) betonlemeznek és a terhelésnek a víz fölhajtó ereje ellenében működő súlya és így vastagsága is kisebbre választható, mint akkor, ha mindkét folyosót egyidejűleg ásnók ki. Ha a vízmeder magasságának a betonlemez külön megterhelésével való csökkentése nincs megengedve, akkor ezt a betonlemezt magát kell oly nehézre készíteni, hogy egymagába képes legyen az alkalmazott légnyomássál ~ egyensúlyt tartani. Hogy ennek dacára az alagúttest fölső szélét a mederfenékhez, amennyire csaik lehet, közel helyezhessük el, az alagúttest profilját a betonleimezbe benyúlni engedhetjük. Az első építőszakasz munkálatai ekkor teljesen megegyeznek a leírt foganatosítási példával. Azonban nem készítjük el rögtön az egész alagútcsövet, hanem egyenlőre csak annak alsó, teknőajaikú (o) részét (5. ábra.). A sűrített levegőnek ekkor kb. a '(k) vízoszlop magasságával kell egyensúlyt tartania. Mihelyt azután az alagútteknő a betoölemez alsó szélén elkészült, a, sürít<?tt levegő nyomásai egy (p) vízoszlop magasságának megfelelően csökkenteni lehet és a beton-