69112. lajstromszámú szabadalom • Ütközőgyújtó torpedók számára

vei a bitzosítógyürű ezen helyzetében az inga kilengésében meg van gátolva. Ha a torpedó kilövetik, akkor a biztosítás tetszésszerinti készülékek által, pl. az 1. ábrán föltüntetett készülék által megszüntethető. Az 1. ábra szerinti készüléknél egy (10) emeltyürúdazat van elrendezve, mely a torpedó (24) falából kiáll és a víznyomás által hátrafelé forgattatik, miáltal egy (27, 28) fogaskerekekkel fölszerelt (26) rúgómü kikapcsoltatik, mely a (8) biztosítógyürüt a 3. ábra szerinti helyzetéből a nyíl irányában a 2. ábrabeli helyzetbe mozgatja úgy, hogy a (6) biztosító pecek a (9) kivágással összeesik. A gyűrű mozgását természetesen akként szabályozhatjuk, hogy azon idő, melyen belül a biztosítás megszűnik, pontosan meghatározható. A (26) rúgómű és a (27, 28) fogaskerekek természetesen más eszközökkel és készülékekkel is helyettesíthetők, mint pl. egy forgó tengellyel, mely egy a vízbe nyúló vizikerékkel van ellátva. A tulajdonképpeni gyújtókészülék a (13) ütőszögből áll, mely egyik oldalán (15) pecekkel bír, melyet a (11) horog tart vissza; utóbbi (12)-nél az ütközőgyújtón forgathatóan van ágyazva. Az ütőszögre ismert módon a (14) rúgó hat, mely azt, mihelyt fölszabadul, előre löki. A (15) pecek a (17) rugótok (16) hasítékán átnyúlik. Az ütőszög kikapcsolása már most a (3) hüvely segélyével történik, melynek alsó széle az inga kilengésénél egy a (11) kikapcsolóhorgon alkalmazott (19) orrba ütközik, mely orr egy. kivágáson át a (4) rúgótokba nyúlik. Ezáltal a (11) horog kikapcsoltatik és az ütőszög fölszabadul. A gyújtás azonban nem következhetik be, mielőtt a (3) hüvely a (19) ütközőig terjedő egész útat be nem futotta. Eközben egy kikapcsolóhorgon alkalmazott (20) orr mentén kell elhaladnia, mely a (4) rúgótok kivágásában a hüvelyhez támaszkodik. Ezen (20) orr az idő előtti gyújtás ellen további biztosítást képez, mivel általa a kikapcsolóhorog azalatt, míg az inga pályájának legnagyobb részét átfutja, zárva van. A fönt leírt ütközőgyújtó működési módja ezek után világos. Ha a torpedó a védőhálóba ütközik és a hálóvágókés kilövetik, akkor az (1) inga kileng és a (3) hüvely a (4) rúgótokban eltolódik; csak hogy az ingára való ezen behatás oly rövid ideig tart, hogy az inga teljes pályájának csak egy részét futja be úgy, hogy a (3) hüvely nem ütközik a (1) emeltyű (19) orrába, hanem már előbb nyugalomba jut és az (5) rúgó által ismét visszamozgattatik. Eközben a (3) hüvely a (20) orr fölött csúszik úgy, hogy a (11) kikapcsoló horog semmi körülmények között el nem mozdulhat. Ha a torpedó ellenben a szilárd célba t. i. a hajóba ütközik, akkor a tehetetlenségi tömeg vagyis az (1) inga ismét elmozdul, csakhogy a behatás illetve a torpedó visszatartása most lényegesen hosszabb ideig tart úgy, hogy az inga a (3) hüvellyel együtt teljes útját befutja úgy, hogy a (3) hüvely a (19) orrót eléri a (11) emeltyűt kilendíti és ezáltal a gyújtást létesíti. Az 1. ábra a fönt lényegében leirt találmány egy további kiviteli alakját is mutatja. Az 1. ábrában ugyanis még egy (21) rúgótok van föltüntetve, mely egy (22) dugattyúval és (23) rúgóval bir. Ezen kiviteli alak különösen a torpedónak egy szilárd célba ferde irányban való beleütközésénél bír nagy érzékenységgel. Ha ugyanis a mérséklő erőt, melynek az ingasúllyal természetesen mindig bizonyos arányban kell állania, a két (5, 23) rúgóra szétosztjuk, akkor az (5) rúgót tetszésszerint gyöngére készíthetjük, anélkül, hogy a hálókés kilövésénél az idő előtti gyújtás veszélye bekövetkezhetnék, mivel ezen esetben a teljes mérséklőerö jut érvénybe, amennyiben a két (5) és (23) rúgó összemüködik. A (22) dugattyú és az (1) súly a (31) illetve (30) csúccsal akkiént van fölszerelve, hogy a hálóvágókés kilövésénél az (1) súly (30) csúcsával a (22) dugattyú (31) csúcsára üt úgy, hogy nemcsak az (5) rúgó, hanem a (23) rúgó