69095. lajstromszámú szabadalom • Harangfonóberendezés

rangba kapaszkodik és a harangot rajta függélyes irányban alátámasztja. Az (e4) korong a támasztótag (e) tengelyén van megerősítve, mely az (f) harántsinben forgathatóan van ágyazva. A fonalat fölvevő (cl') bevágással (2. és o. ábrák) ellátott (d) gyűrű lajzján zárja a (b) harangot a harang bővített, alsó vége által képezett külső toldat fölött és a (d2) karima által helyzetében megtartatik. A nemezből, bőrből vagy más, nem rugalmas anyagból való (el) gyűrű oldalirányú támaszt képez, mely a harangot kerületén, alsó végéhez közel, érinti és mely az (e3) korong által helyzetében megtiartatik. Az utánengedő anyagból való kisebb (e2) támasztótag a forgó (d) támaszgyűrű kerületéhez támaszkodik és annak belső oldalát a (b) harang hozzáérő oldalához nyomja. Minthogy a (d) gyűrű belső átmérője nagyobb, mint az általa körülzárt (b) hairang külső átmérője, a gyűrű az (e2) támasztótagnak a harangra gyakorolt nyomása által excentrikus helyzetbe és a haranggal való gördülő érintkezésbe hozatik úgy, hogy a gyűrű kisebb számú fordulatot végez, mint a harang. A (d) gyűrű gyors forgása azt a harangon centrikus helyzetbe törekszik hozni, azonban minél messzebbre nyomatilk a (d) gyűrű az (e2) támasztótag által ikoncentrikus helyzetéből, annál nagyobb lesz a különbség forgása és la harangé között. Azáltal tehát, hogy a tán masztótagot meghatározott határok között a haranghoz közelebb vagy távolabb állítjuk be, a (d) gyűrű fordulatszámának különbsége és ezáltal a fonál feszültsége változtatható. Az (f) harántsin (f3) szemek közvetítésével azokon áthaladó (hl) tartórudakon nyugszik, melyek a (h) emelőrudak által tartatnak. Az (f) harántsin a (hl) rudak (h2) nyomógyűrűjére támaszkodó (f4) rugók rugalmas nyomása alatt beállítható, függélyes (g) vezetékekkel áll kapcsolatban, melyek helytálló (gl) karok által tartatnak. Az (e, el, e2) támasztótagoknak a (b) haranghoz képest való beállítására az (Í2) állítócsavar van elrendezve, mely végén egy lazán alkalmazott (fl) ágyrészt tart (2. ábra), mely a vezetőbordák között fekszik és a (g) vezetékek mellső oldalára támaszkodik. Az (f2) csavar csekély elforgatása által az (e2) támasztótagnak a (d) vezetőgyűrűre gyakorolt nyomása megválitoztatik. A (d) gyűrű forgásának változtatása azáltal is érhető el, hogy belső átmérője megváltoztatik, ami pl. különböző vastagságú (dlO) betétgyűrűk által eszközölhető. A 6. ábra érielmében a (d) fonálvezető úgy a forgó fonál visszatartására, mint a >(b) harang tartására szolgál, mimellett a (c) és (e4) tartószervek (1. ábra) elesnek. Ez esietben a támasztótag rúgós fémből való, hengeres (e6) dobból áll, mely függélyes hasítékokkal utánengedővé van téve, valamint a dobot körülzáró, szövetvagy más anyagból való (el) szalagból. A fölső, kisebb támasztag, mely a (d) vezetőgyűrűt érinti, szövött vagy rostos anyagból Való (e2) szalagot tartalmaz, mely rúgós anyagból való, kétrészű (e7) gyűrűt ziár körül, mely az (e8) agyon van lazán elrendezve és helyzetében az (e9) korong által tartatik meg. Mindezteii részeiket a forgó (e) tengely tartja. A 8. ábra szerint a fonálvezető hengeres dobból áll, melynek alsó széle valamivel mélyebben fekszik, mint a (b) harang alsó széle úgy, hogy csak a (d3) gyűrű gyakorol nyomást a fonálra; a (d3) gyűrű a (b) harang külső toldata fölé nyúló belső karimája útján a harang által tlartatik. A 9. és 10. ábrák szerint a (d) fonálvezető befolyásolására való, külső (e2) támasztótag el van hagyva és a visszatartás (d4) szélszárnyak segítségével éretik el, melyek a (d) gyűrű oldalain lefelé vannak irányítva. A forgófonál ezen szárnyak egyikébe való kapaszkodás által vissza tartatik, mimellett a fargáskülönib-