69034. lajstromszámú szabadalom • Tengeri akna

4. — lincs be nem kapcsolódhatik. Az (52) emelőkar eközben az (55) csavaranyától el van távolodva. Az aknarakásnál a súr­lódás következtében az (55) csavaranya az (54) csavarra! együtt forog. Az (56) szalmiákdugasz leolvadása után a hosz­szabb (52) emelöbar az (55) csavaranya hornyába fekszik. Ekkor azonban az (51) kilincs nincs kapcsolatban a dobbal. Ha az akna fölhúzásánál a dob forog, a csa­varanya nem foroghat, minthogy azt a kiar akadályozza. Az anya tehát csak ten­gelyirányban tolódik el, míg végül az (52) kart szabadon bocsátja. A (49) emelőkar afckor az (53) rúgó hatása alatt elfordul úgy, hogy az (51) kilincs a dob fogtárcsá­jába kapaszkodik. A horgony elhelyezhető anélkül, hogy a kötél tovább legöngyö­lődniéik. Az esetben, ha a lehorgonyzó kötél el­szakad, az akna fölhajtó ereje következ­tésben a fölszinre szalad. Minthogy az akna robbanó töltése az akna fölső (részében van elhelyezve, az akna fölső része nehe­zebb úgy, hogy átbillen, mikor is a (35) golyó a (34) tokból kiesik, a (33) csap­szöget magával viszi és a gyújtókészüléket leszereli. Részben a golyó húzóereje és részben önsúlya alatt végül az egész gyújtóikészülék kiesik és a (47) kötélen függve marad. Lehet a szerkezetet úgy is berendezni, hogy az akna a löiköszerkezet kiesése után sülyed. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Tengeri akna, azáltal jellemezve, hogy az aknával egy az akna lehorgonyzási mélységével egyező hosszú kötél útján a (10) úszó van összekötve, melynek fölhajtó ereje az akna fölhajtó erejé­vel együtt elégséges ahhoz, hogy egy a horgonyon ágyazott és a (4) hor­gonykötél számára való (3) fölgöngyö­lítő dob zárószerkezetet kioldja. 2. Az 1, igényben védett tengeri akna fo­ganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (10) úszó (13) kőtele a leíhor­gonyzás alatt (14) emelőre hat, mely ia (24) ütőrugó megfeszítésére és (18) lökőkarok kioldására szolgál, melye­ket a lehorgonyzás előtt a kiálló (41) karima tart visszahúzott helyzetükben, kioldás után azonban (43) rugók ha­tása alatt az afcnatiesten túlnyúlnak és valamely testbe ütközésénél elforgat­tatnák és ezáltal a gyújtószerkezetet működésbe hozzák. 3. Az 1. igényben védett tengeri akna fo­ganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a lökőkarokait hordó (19) lökő­tárcsának a (20) alapgyürűvél való összeköttetésére szolgáló és csaikis ezen részek együttes elforgását meg­engedő (33) csap egyúttal megakadá­dályozza a lökőtárcsát tengelyirányú eltolás ellenében biztosító (22) emelő elforgását. 4. A 3. igényben védett tengeri akna fo­ganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (33) csajp egy tokon van elren­dezve, mely (37) kengyellel van fölsze­relve, melynek segélyével a csap fölfelé húzható, hogy a (25) ütőszöget megla­zítsa és a vele (45) kötél útján össze­kötést lökőszerkezetet szabaddá tegye, mely utóbbi (47) kötél segélyével van az alknával összekötve. 5. A 3. igényben védett tengeri akna fo­ganatosítás! alakja, azáltal jellemezve, hogy a (33) csak (34) tokot hord, mely­ben a rövid (38) kötélen függő (35) golyó van elrendezve, meliy ai (33) csa­pot kiszakítja, ha az akna a (4) hor­gonykötél elszakadása következtében fölbillen. 6. Az 1. igényben védett tengeri akna fo­ganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a horgonykötél dobja oly záró­szerkezettel van ellátva, mely a két­karú (51, 52) emelő által alkotott záró­kampóból áll, mely az aikna sülyeszté­sénél (56) szalmiákdugasz által ki­emelt helyzetében tartatik és melynek (52) karja a szalmiákdugasz föloldása után a hasítébolt (55) csavaranya ke­rületével kapcsolatba jön, mely csavar­anya az akna fölemelkedésénél az (54)

Next

/
Thumbnails
Contents