69026. lajstromszámú szabadalom • Gyorstüzelő ismétlőpuska
~ -f ^"•ja"-*-"' r\-A záródugattyú előretolásánál az alátámasztó lemez (28) részébe ütközik be úgy, hogy az alátámasztó vízszintes síkban kifelé az 1. ábrán föltüntetett helyzetbe forgatja, miért is az alátámasztó csakis kihúzott dugattyúnál fekszik a töltények alatt. Az alátámasztó és (31) rúgó tehát a töltények kiesését lefelé az alul nyitott tokból megakadályozzák, azonkívül azonban az; alátámasztónak (29) része a töltényeknek a kivető nyíláson át oldalt való kiesését is meggátolja, mely célból a (29) részen a függélyes (32 és (33) peckek (esetleg több is) vannak alkalmazva, melyek kihúzott dugattyúnál, vagyis befelé forgatott alátámasztónál a kivetőnyílást elzárják (3. és 4. ábra). A záródugattyú előretolásánál az alátámasztón fölfekvő legalsó töltényt ismert módon a puskacsőbe előretolja és mihelyt a tölténynek mellső vége a puskacsőbe behatolt, a dugattyú a (28) alátámasztórészbe beleütközik és az altámasztót kifelé forgatja. Mielőtt azután a záródugattyú még kihúzott végállásába jutna, a (28) alátámasztó rész ismét a töltények alá jut úgy, hogy mindaddig a dugattyú által leesésében meggátolt töltény most a (28) alátámasztó részre esik. Gondoskodnunk kell arról is, hogy a legalsó tölténynek a dugattyú által való előretolását a következő tölténynek karimája ne gátolja. E célból az (1) tokon fölül a kétkarú emeltyűnek kiképezett (34) elválasztó van a (35) csap körül forgathatóan ágyazva, melynek mellső (36v) vége közvetlenül a dugattyú fölött fekszik és a tölténytár alá nyúlik (2., 3. és 5. ábra). A (36) vég mögött a (34) elválasztó (37)-nél ferdén le van metszve, vagyis lejtős, úgyszintén másik (38) végén is oly. képem, amint az a 2. és 3. ábrán látható. A dugattyúnak mellső végén a (39) ütköző, liátsó végén pedig a (40) ütköző van alkalmazva. A dugattyúnak záróhelyzetében (2. ábra) a (34) elválasztó mellső végével jobb felé forgatva áll és pedig úgy, hogy a töltények a (26) nyíláson át a tokba szabadon leeshetnek, amit azonban természetesen a dugattyú megakadályoz. Ha a dugattyút azután már annyira kihúztuk, hogy a töltények a leírt módon a tokba belehullottak, akkor a (39) ütköző az elválasztóraak (37) szélébe ütközik és ennek folytán az elválasztót a 3. ábrán föltüntetett helyzetbe forgatja el, amikor is (36) vége a tokban fekvő legalsó és a fölötte lévő töltény közé behatol és utóbbit annyira megemeli, hogy karimája' a legalsó tölténynek előretolását többé nem gátolja (5. ábra). Hogy a (39) ütköző a dugattyúnak kellő kihúzását ne gátolja, az (1) tok a (39) ütköző részére az (56) kivágással van ellátva. Ebben a helyzetében az elválasztót a (44) csap körül forgatható (41) kilincs rögzíti, mely a (42) rugónak hatása alatt egy kivágásával az elválasztón alkalmazott (43) pecekbe akasztódik be (3. ábra). A -kilincs az elválasztót ebben a helyzetében mindaddig megtartja, míg csak a dugattyú előretolásánál az utóbbin alkalmazott (40) ütköző a kilincs végébe bele nem ütközik és így a kilincset kikapcsolja. Ugyanekkor azonban a (40) ütköző a (34) elválasztónak (38) szélébe is beleütközik úgy, hogy utóbbi az ütközőn végigcsúszva az elválasztót az 1. ábrán föltüntetett helyzetbe visszaforgatja. A tölténytárok oly magasak, hogy azokban lehetőleg sok töltény fér el egymás fölött. (Egy tárban (27) töltény is elhelyezhető.) Ha egy tölténytár kiürült, egy új teli tárat kell a (26) nyílás fölé hozni. Ez pl. kézzel történhet azáltal, hogy a tölténydobot kézzel megfelelő mértékben elforgatjuk. Természetesen valamely tetszőleges megakasztó szerkezet alkalmazása által gondoskodnunk kell arról is, hogy a dob magától el ne forogjon. Ilyen például az (57) rúgó, mely lefelé nyúló (58) részével a tölténydobnak helyes állásában az (59) lyukak egyikébe becsappan. Alkalmazhatunk azonban oly szerkezetet is, amely egy tölténytárnak kiürülése után egy új tölténytárat önműködően hoz a (26) nyílás fölé. Egy ilyen szerkezet példaképen a csatolt rajz 2. ábráján van
