69006. lajstromszámú szabadalom • Forgó lángú elektromos kemence gázok és gőzök kezelésére

4. ábra részletrajz, az 5. ábra egy harmadik kiviteli alak egy részletén keresztül vett függélyes metszet, a 6. és 7. ábrák egy negyedik, a 8. és 9. ábr.ik egy ötödik kiviteli alakot mutatnak be, részben függélyes metszetben. Az (1) reakciótér (1. ábra) a lefelé kúposán szétterülő (2) gázbevezetőkamrával, melybe a (3) gázvezeték torkollik, áll összeköttetésben. A (2) gázbevezetőkamra oldalfalai azon a helyen, amelyen ez az (1) reakciótérbe megy át, azaz a gázoknak a reakciótérbe való beömlési helyén a gyürüalakú (13) él alakjával bírnak. Az (1) reakciótérhez felül a (4) hűtőcsatorna csatlakozik, amelyből a gázok az (5) elr vezetőcsőbe jutnak. A reakcióteret s a hütőcsatornát a hengeres (6) edény veszi körül, amelyen a (7) és (8) hozzá- illetve elvezető csövekkel hűtőfolyadékot áramoltathatunk keresztül. A (9) cső a gőz kivezetésre való. A (6) edényt a (10) tekercs veszi körül, amely erős mágneses mezőt létesít. Az (1) reakciótérbe alulról a tengelyirányban eltolható s hűtőberendezéssel ellátott, centrális (12) elektróda kúpos vége nyúlik be. Az elektróda kúpos vége a gyűrűalakú (13) él közelében terül el; egymástól való távolságuk a (12) elektróda eltolása révén változtatható s oly kicsinyre van megszabva, hogy az újra való kigyúladás az áramirány minden egyes váltakozásakor a (12) elektróda és a (13) él közötti legrövidebb összeköttetési vonalban bekövetkezik. A kemence működtetésekor a centrális (12) elektróda és a hozzá igen közel álló él között igen nagy (másodpercenként 50 —100 m. és még nagyobb) sebességgel átáramló gázok a nagyfeszültségű áram létesítette lángot keletkezése pillanatában a centrális elektróda szabad vége irányában eltolják, -miközben egyidejűleg a láng az erős mágneses mező hatása alatt forgásba is jön. Abban a pillanatban, amikor a láng az. ívalakba kezd átmenni, előáll az elektromágneseserő azon komponensei amely az ív síkját pillanatszerűleg a mágneses erővonalakra merőlegesen törekszik állítani, és amely a láng külső vég ót orra kényszeríti, hogy az az alsó, a reakcióteret bezáró lemezről igen gyorsan a tér kerülete felé haladjon. Mindkét tényező egyidejű hatása folytán az elektromos láng az áram irányéinak minden egyes váltakozása után egy periódus tartamához képest igen rövid idő alatt erősen megnyúlik, ami a kemence nagyobb terhelését teszi lehetővé. A centrális elektróda átmérőjének megfelelő megválasztása által az átömlési keresztmetszetet a gyújtó él magasságában úgy szabhatjuk meg, hogy adott gázmennyiség esetén a kívánt nagy átömlési sebességet ezen helyen elérjük. A kemence rendszeres üzeme szempontjából nagyon fontos, hogy az áram irányának minden egyes váltakozásakor bekövetkező lángkigyúlás csakis a gyújtógyűrűben következzék be. Ennélfogva kell, hogy a gázdielektrikon elektromos áttörési ellenállása a gyújtógyűrű és a centrális elektróda között a lángnak mindenkori kigyúlása pillanatában kisebb legyen, mint valamely más helyen, például az éppen kialudt láng illetve az itt ionizálódott gáznyomok helyén. A középső elektródának kúpos alakja, amely az elektróda s a gyújtógyürű egymás közötti távolának tág határok közötti szabályozását engedi meg, egyúttal lehetővé teszi, hogy az előbb említett követelményeknek könnyűszerrel megfeleljünk. A 3. ábra szerinti kiviteli alaknál az (1) reakciótér két (14 és 15) mágnessark között van, amelyek igen erős mágneses mezőt létesítenek. A (15) sarkban lévő kivágás a mágneses erővonalaknak a reakciótér alsó részében és a láng kigyúladási helyén való szétszóródását eredményezi. Ebből folyólag a láng külső vége gyorsabban tolódik el a kerület felé mint az 1. alatti kiviteli alaknál. A 4. ábrán föltüntetett gyújtóhelyen a (13) élt hordó rész a (16) gyűrű segélyével klcserélhetőleg van megerősítve és