68980. lajstromszámú szabadalom • Kötőgép

A közönséges körkötőgépnél tudvalévőleg olyként kötik a sarkot, hogy azon tűket, amelyeken a lábfölsőrész (lábboltozat) szemei függnek, fölfelé kiiktattatnak és ezalatt a munkaállásban maradó tűkkel a sarok számára a zsákszerűen bővülő részt továbbkötik, amint ez az alábhiakban le van írva. A síkkötőgépnél a tűket nem lehet kikapcsolni anélkül, hogy a szemeket a tűkről leemelnék, mert a tűk kikapcsolása csupán letolással történhetik. A leemelt szemeket egyenként és igen fáradságosan kell a sarokfésükre fölakgatni, mialatt a sarok képzésére szolgáló zsákot kötik és azután fokozatosan ismét egyenként kell a szemeket a tűkbe beakgatni. Már ajánlották ugyan, hogy a síkkötőgépet is úgy rendezzék be, hogy a tűket fölfelé is lehessen kikapcsolni, azonban kedvező eredményt nem értek el, mivel a síkkötőgép lényegesen bonyolódottabbá és drágábbá vált. A jelen körkötőgép szerkezete azonban a saroknak fönt leírt készítési módját is lehetővé teszik amint ez a síkkötőgépen szokásos és egyedül lehetséges. A síkkötőgép hátsó tűlapjának eltolása, ül. ia körkötőgép bordatárcsájának elforgatása, vagyis a tűk oldalirányú elállítása a síkikötőgépnél arra szolgál, hogy a patent kötésnél a bordák oldalirányban elhúzassanak és ezzel zeg-zúgos minta képződjék. A közönséges körkötőgépnél a tűk oldalirányú elállítása csupán arra szolgál, hogy a bordatárcsa tűi pontosan legyenek beállíthatók a henger tűi között, ellenben teljesen lehetetlen a közönséges körkötőgépen zeg-zúgos mintát előállítani, mivel a patent kötésnél úgy a sík-, mint a körkötőgépen mindkét sor tű összedolgozik és egymást keresztezi. Ha egy síkkötőgépnél a zárral túllépjük a tűsorok végeit, úgy mivel itt már tűk nincsenek, olymérvű elállítást végezhetünk, hogy a hátsó tűsor első tűje többé nem hatol a mellső tűsor első és második tűje, hanem ennek második és harmadik tűje közé és így tovább egészen a negyedik tűig, miáltal éppen a kívánt zeg-zúgos minta jön létre. A közönséges körkötőgépnél még az egy tűvel való elállítás is kí van zárva, mert állandóan egy irányban kell kötni és a munka közben mindenkor ott, ahol a zár éppen áll, a tűk egymást keresztezik és ezáltal az elállítást meggátolják. Ennél fogva a bordatárcsát csak annyira állíthat juk el, amennyi játéka van egy tűnek a két szemközt fekvő tű között, mely elállítás csupán a szabályozásra, ill. a pontos beállításra szolgál, de a kötés módjára befolyással nincs. Mivel a találmány tárgyát képező körkötőgépnél a zár nem csupán állandóan egy irányban, hanem a síkkötőgépekhez hasonlóan jobbra és balra is működtethető, amidőn is a megfordulás lehetővétételére úgy a hengeren, mint a bordatárcsán legalább is a zár szélességének megfelelő számú tűnek működésen kívül kell állania, a zár a munka közben, vagyis minden megfordulásnál időszakonként úgy áll, hogy tűket nem működtet, miáltal ezen pillanatban a tűket 1—4 tűtávolsággal elállíthatjuk és zeg-zúgos mintát hozhatunk létre. A mellékelt rajzban a találmány tárgyát képező kötőgép egy példaképem foganatosítási alakja van föltüntetve. 1. ábra a gép oldalnézete, 2. ábra ennek alaprajza, míg a 3—6. ábrák részleteket mutatnak. A gép lényegében a szokásos körkötőgép szerkezetével bír. Az (1) forgattyú működtetésével a (7) alaplemezzel összekötött, a (8) henger tűit működtető (2) zár, valamint a (3) fonálvezető és a (4) kengyel az egyik, vagy másik irányban forgathatók. Ezáltal a zár beállítása szerint, ill. aszerint, amint a (9) bordatárcsa (5) zára ismert módon a (6) pecek révén a (4) kengyellel össze van kötve, vagy nincs összekötve, a (8) henger, ill. a (9) bordatárcsa tűi mindkét forgásirányban vagy csnpán az egyik forgásirány mellett működtettetnek. A találmány szerint a bordatárcsa pon-