68906. lajstromszámú szabadalom • Hevítőszerv termikus telefonok számára
Megjelent 1916, évi április hó 21 -én . MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 68906. szám. VII/j. OSZTÁLY Hevítöszerv thermikus teleionok számára. ELEKTROTECHNISCHE SPEZIALKONSTRUKTIONEN G. M. B. H. CÉG BERLIN-STEGLITZBEN. A bejelentés napja 1915 március hó 17-ike Elsőbbsége 1914 március hó 24-ike. Jelen találmány tárgya thermikus telefonok hevítőszervére vonatkozik, melynél a Wollaston-drótokból képezett hődrótok egy saválló szigetelőanyagból álló öntvényben vannak elhelyezve, amely nem csupán a rendkívül finom hődrótok szükséges kezelését és megmunkálását engedi meg, hanem egyszersmind a hődrótoknak hordozója gyanánt szolgál a telefonkészülékben. Habár az ily hevítőszervek számára már a legkülönfélébb megoldásokat ajánlották, többek között olyanokat is, amelyeknél a hődrótok sugaras elrendezéssel fekszenek a szigetelőtestben, mégis az ily hevítőszervek tömeggyártása a nagyszámú, kézzel végrehajtandó művelet következtében még mindig lényeges nehézségekkel jár, amidőn is különösen azt kell tekintetbe venni, hogy minden egyes kézzel eszközlendő művelet a rendkívül vékony hődrótok megsérülésének veszélyét rejti magában. Jelen találmány tárgya a hevítőszerv oly szerkezetére vonatkozik, amelynél ezen hátrányok elkerültetnek. A találmány szerint á 249192. sz. német szabadalmi leírás 4. ábrájában föltüntetett elrendezésből indulunk ki, melynél a hő-i drótok sugarasan vannak elrendezve egy j előre elkészített szigetelőtömbben vagy öntl vényben. A találmány szerint oly szigej telőtömböt alkalmazunk, mely közepén i nyílással és kerületén a hődrótok számának megfelelő számú finom furattal van ellátva. Az egy köteggé összecsavart, megfelelő hosszúságú Wollaston-drótokat a ! szigetelőtömbök központi nyílásán kereszj tül dugjuk és csomó, vagy más ütköző segélyével biztosítjuk kihúzás ellen, míg a drótoknak kiálló fölső részéit a tömb fölső oldalán sngarasan szóthajlítjuk és egyenként fűzzük keresztül lefelé a szigetelő tömb kerületén alkalmazott nyílásokon át, mire végeiket önmagában véve ismert módon egy közös fémfoglalattal kötjük össze. Ezen fémfoglalat a szigetelőtömb peremén túl áll úgy, hogy csupán megömlesztett forraszba kell a munkadarabot bemártani, hogy a Wollastondrótok végei a fémfoglalattal egyesíttessenek. A fémfogl^lat ekkor az egyik áramhozzávezetősarkot, a tömb közepén fekvő csomó vagy ütköző pedig a másik sarkot képezi. Ha a központi nyílás fölső torkolatát mélyebben rendezzük el, mint a szi! getelő tömb széle, úgy a sugarasan elren-
