68881. lajstromszámú szabadalom • Eljárás reflektorok készítésére

ger-, kúp-, vagy efféle alakú fölületek mintáit készítjük el. Az ilyen minták, nagyságuktól, vagy görbületüktől függetlenül, a gyakorlatilag lehetséges legnagyobb pontossággal állíthatók elő. Az igy kapott negatív formám azután, az alakítható vagy önthető anyagok segélyével, önmagában véve ismert módon a reflektortestei készítjük el (utánképezzük). Hogy már most a látható külső fölületekkel biró reflektortesteknek tetszetős külsőt adjunk, egyúttal pedig meggátoljuk, hogy az ilyén reflektortestek, améSiiyiheii szabadon -fölfüggesztetnek, ferdén álljanak be, (szükséges, hogy készítésükkor különös gondot fordítsunk külső oldalaikra is. Ez esetben a üreges testeknek nem csak belső oldalukról, hanem sima, vagy ornamentált külső oldalukról is kell negatív formákat előállítani, melyeket a gyártási müvelet közben, ha szükséges, egymástól bizonyos távolságokban tartunk. A sima, vagy ornamentált, külső oldalak kiképzése azonban, pl. a keramikában szokásos módon, sablonálással is történhetik. Ha így az üreges test el van készítve és erős fénysugárzásra nem fektetünk súlyt, ebben az állapotban hagyható az meg. Ha azonbani különösen nagy fényhatást akarunk elérni, akkor a reflektáló fölületeket még utólag különleges kezelésnek is alá kell vetni, amennyiben ugyanis azokat célszerűen fémbevonattal látjuk el, melyet fóliákban, finoman 'elosztott alakban, galvanoplasztikus úton, oldatokban s. i. t. viszünk föl és, ha szükséges, fényezéssel, vagy effélével tündöklő fényűvé teszünk. A találmány azonos módon nyerhet alkalmazást tetszőleges görbületű domború, mint homorú reflektorokhoz. Az eljárás termékei csaknem korlát-Ion nagyságokban és mélységekben, a műszaki nehézségek és a költségek jelentékenyebb növelése nélkül, előállíthatók, mimellett elméleti pontosságuk, egészen a gyakorlati követelmények szerint, a lehető legnagyobb mértékig fokozható. A fönt leírt fajtájú reflektortestek készítésekor egyszersmind az armaturarésziek elhelyezésére is tekintettel kell lenni. Míg ugyanis a fémreflektorokniál az armatura részek a szokásos módon, forrasztás^sal, szögecsekkel, vagy csavarokkal erősíttetnek meg, addig a jelen gyártási eljáráshoz való fönt megnevezett anyagoknál sokkal jobb összeköttetési módok alkalmazhatók, mint a most említettek. A reflektorokhoz való legfontosabb armaturarészek közül a fényforrástartók említendők mgg, melyek a reflektor csúcspontjában, vagy oldalfalában oly pontosan kell hogy megerősítve legyenek, hogy a fényforrások, akár gáz-, akár elektromos fényt használunk, lehetőleg pontosan a reflektorok gyújtópontjában nyerhessenek fölállítást. A reflektoron elrendezett fényforrástartóval vannak gyakran a reflektornak a reflektortartón való megerősítésére szolgáló szervek is egyesítve. Ez csak akkor vihető keresztül, ha az öszszeköttetés a reflektor anyaga és az armatúra közt teljesen megbízható. Ez az összeköttetés a fényforrás, vagy a reflektortartó-armatura különleges részeinek a reflektoranyagba odaragasztással, vagy effélével való beágyazásával foganatosítható. Ilyen fajtájú foganatosítási példák a mellékelt rajzon vannak bemutatva. Az 1. ábra egy reflektor és az armatúra közt létesített összeköttetés egyik foganatosítási alakjának keresztmetszetét mutatja. A készítendő (1) reflektor csúcspontjában, egy (2) nyílás kihagyásával, a reflektor készítése közben, egy armaturarészt, pl. egy (3) fényforrástartót ágyazunk be, célszerűen a reflektor görbületének megközelítően megfelelő görbületű (4) végeivel a reflektoranyagba. Fényforrástartó helyett, amint az a 2. ábrán látható, egy csavarmenetes (5) armaturarész, mely szintén fölhajlított (6) szélekkel bír, ágyazható be a reflektoranyagba, ha ugyan nem tairtanók oélsze-