68858. lajstromszámú szabadalom • Vízcsöves kazán

hogy az elülső alsó kazánba beépített válaszfal alsó szabad éle a hátsó kazánhoz vezető két csőcsoport között foglal helyet és a fölső kazánokhoz vezető két belső csőcsoport torkolatai közötti teret áthidalja;. Ezáltal lehetővé válik, hogy áz elülső kazán, mely meredeken emelkedő vízcsöves kazánoknál főleg a gőzfejlesztés céljaira szolgál, gyöngébb tüzelés esetén kizárólagosan dolgozzék, amennyiben a hátulsó kazánt érő füstgázok már nagyon lehűltek ahhoz, hogy az utóbbiban még lényegesebb mérvű vízkeringést idézhessenek elő. Ekkor tehát a hátulsó kazán csak olyasformán szerepel mint egy előmelegítő és a keringés kizárólag az elülső kazánban a válaszfal alsó vége körül megy végbe. Fokozott tüzelésnél viszont a füstgázok még kellő forrón érik a hátsókazánt s így abban keringést idéznek elő. Ekkor mindkét kazán a víz körforgása szempontjából egymás mögé van kapcsolva és a válaszfal csak arra való, hogy az egymással ellentett irányú vízáramokat egymástól szétválassza. A mellékelt rajz példaképpen az új kazán egv kiviteli alakját tünteti föl. A kazán áll az elülső kazánból, amely a tulajdonképpeni gőzfejlesztő, s amely a meredeken emelkedő vízcsöves kazánok ismert alakjában, (n) fölső kazánnal, (a) és (o) vízcsövekkel, valamint (p) alsókazánnal van kiképezve, és a hátulsó kazánból, mely utóbbinak részei a (c) fölső víztartány, a (d) alsótartány és az (e) és (f) vízcsövek. A kazánt négy (I, II, III és IV) lángcsatorna veszi körül. A gőzfejlesztőt a hátsókazánnal az (e) csövek és (g) összekötőcsövek kötik öszsze, mímellett mindkét fajta cső a gőzfejlesztő alsó kazánjába torkollik, míg a gőzfejlesztő fölső kazánja és a hátulsó kazán (c) fölső kazánja között a találmány értelmében nincs közvetlen vízösszeköttetés, hanem csak a (h) gőzcső, amely a hátsó kazánban fejlődő gőzt az elülső kazánba vezeti át. A kazánvíz tehát a gőzfejlesztő és a hátsó kazán között egyesegyedül a gőzfejlesztő alsó kazánján keresztül végezheti körforgását, ami szabályszerű vagy fokozott tüzelés esetén is a következőleg megy végbe. A víz a forró gázok által hevített (a) csövekben fölfelé száll, azután a második íángcsatornában fekvő (o) csöveken lefelé halad a (p) alsó kazánban elrendezett válaszfal hosszában ez utóbbi jobb oldalán, majd a harmadik lángcsatornában elhelyezett (e) csöveken a hátulsó fölső kazánba jut, ahonnan a bő (f) csöveken a (d) alsó kazánba süly ed; ez utóbbiból a (g) összekötöcsövön az elülső (p) alsó kazánba folyik s ebben az (r) válaszfal baloldalán végig újból az (a) csövek felé áramlik. Az (r) fal tehát, amint a nyilak mutatják, két ellenkező irányú vízáramot szétválaszt, A víznek a kazánban ebben az irányban kell keringenie, mert, mint említve volt, e fölső kazánok között nincs víz-összeköttetés. Hogy a víznek imént leírt körforgását az üzemben minden esetben biztosíthassuk, még a következő berendezést alkalmazzuk. A hátsó kazán bő (f) csövein, ezeknek tengelyében, ismert módon az alul nyitott (i) csöveket vezetjük keresztül. A találmány értelmében ezek a csövek közvetlenül egy, a hátulsó fölső kazán fölső részében elrendezett teknőszerü (k) tartányhoz csatlakoznak, amely tartány az (i) csövön bevezetett tápvizet a (c) kazánban lévő többi víztől elzárja. A tápvíz az (i) csöveken keresztül a (d) alsó kazánba sűlyed, közben fölmelegszik, viszont a körülvevő bő (f) csövekben foglalt vizet egyidejűleg lehűti. Azáltal, hogy az (i) csövek a találmány értelmében a tápvizet a (k) medencéből zárt áramban közvetlenül az alsó kazánba vezetik, a tápvíznek a kazánvízzel való időelőtti keveredése nem következhetik be s így a tápvízből leváló iszap a (d) alsó kazánban rakódik le, ahonnan könnyű szerrel kifújható. Azonfölül az (i) csöveknek a (k) tápmedencéhez való csatlakozása folytán a tápvíz a (c) fölső kazánban a víz keringését nem zavarja. Az (i) tápcsövek fölső nyílásaival szemben a (c) fölső kazán