68838. lajstromszámú szabadalom • Horogkapcsolás vasúti kocsikhoz és hasonlókhoz

— 2 — csúszva a (10) vagy (11) élre támaszkodhat. A (8) vezetőfej a (12) emelővel szilárdan van összekötve, mimellett a középében lévő (81

) orsó körül szükség szerint elfordulhat. A (12) emelő még egy második, előnyösen melegen besajtolt(13) csappal van ellátva, mely a kapcsolás beiktatott helyzetében a horog (14) kivágásában fekszik; a (16) csavar által rögzített (15) rúgó a horgokat állandóan egymáshoz szorítja és egyidejűleg a (13) csapot a (14) kivágásban rögzíti. A (17) rúgó, mely a (20) csavar által rögzíttetik, azonban körülötte elfordulhat, a (19) orsó útján, mely a (18) hasítékban csúszik, az (1), illetve (2) horoggal érintkezésben áll és azokat föl- és lefelé való kilengéskor eredeti helyzetébe visszavezeti. Az (1) és (2) horgok a (15) rúgó végével szemben (21)-nél orrá vannak kiképezve. A (13) emelő (22)-nél szintén nyúlvánnyal van ellátva és (25)-nél ferdén le van hajtva oly célból, hogy az ütköző alatt a (23) fogantyú segélyével működtetni lehessen. Beiktatott helyzetben a (8) vezetőfej a hasíték (11) élére támaszkodik és a (13) csapot is a (14) kivágásba olymódon szorítja be, hogy a (15) rúgó a horogra rásimul. Ha erős oldallökések lépnek föl, úgy a horog a (3) orsó körül kileng és a (21) orr kört ír le; a (15) rúgó a (16) csavar körül deformálódik úgy, hogy a rúgó vége a (21) orrba ütközik, miáltal a további kilengés záratik és a kapcsolás szándékolatlan oldása megakadályoztatik. Ha a kapcsolást ki akarjuk iktatni (2. ábra), amihez az egyik (1) horog kilengetéss szükséges, úgy a (23) fogantyú által a (12) emelőt oldalt kifelé húzzuk. Emellett a (8) vezetőfej a (9) szánban mindaddig vándorol,, míg a horogban lévő hasíték (10) élére nem kerül és a horgot a (3) orsó körül elforgatja mindaddig, amíg az a (2) horogból ki nem kapcsolódik. A (12) kéziemelővel mereven összekötött (13) csap emellett a (14) kivágást el- \ hagyja és a (15) rúgót annyira kifelé haj. lítja, hogy az (1) horog a középhelyzetből elfordulhat anélkül, hogy a (15 rúgó a (21) crrou ékelődne és a kiiktatást megakadályozná. Ezt követőleg a (12) emelő kissé sülyesztetik, ami a horgok (5) csuklója által válik lehetővé úgy, hogy az •emelő (22) orra (4. ábra) a (24) állítósínre kerül és a kapcsolást kiiktatött helyzetében tartja, mert a (22)- orr a (15) rúgó állandó húzóhatása által szorosan a (24) állítósínhez szoríttatik. Beiktatott helyzetben a kéziemelő rögzítése fölösleges, mivel a szándékos elmozgatás a (8) és (13) orsók által anélkül is megakadályoztatik. A 4. és 5. ábrák a kéziemelő és a szánvezetés kiképzését mutatják, míg a 3. ábrán oly berendezés van föltüntetve, mely a kapcsoláson átmeneti állapotnak megfelelően alkalmazható. A (b) horogba az ismert kapcsolóknál használatos (h) kengyelt beakasztjuk és a jobb- és balmenietű (g) csavarorsóval a hatszögletes (f) fej útján meghúzzuk mindaddig, amíg az ütközők szorosan egymásra nem kerülnek. Ez a kivitel természetesen csak abban az esetben alkalmazható, ha kétféle rendszerű kocsit kell összekötni és a találmány tárgyának bevezetése után a (b) horgot cl is lehet távolítani. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Horogkapcsolás vasúti kocsikhoz oldalt fekvő ütközőkkel, azáltal jellemezve, hogy a kajpcsolás be- és kiiktatása az ütközőn kívül fekvő helyről a horognak egy állítóemelő útján való kilengetése által létesíttetik. 2. Az 1. igényben védett horogkapcsolás foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a horgok önműködően két egymást merőlegesen keresztező csukló útján az erő irányában beállanak oly célból, hogy a berendezés számára jó fölületi fölfekvés biztosíttassék. | 3. Az 1. és 2. igényben védett horogkapcsolás foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy egy (15) rúgó kerül al-