68807. lajstromszámú szabadalom • Szövőborda
4. ábrán a borda szabványos alakjának a találmány értelmében lehetséges, bizonyos meghatározott célokra előnyös módosítása látható. Az 5. ábra harántmetszet az 1. ábra A—B vonala szerint. A borda egyenes (a) pálcái szokásos módon az (F) hornyokba vannak illesztve és az (E) lécek segélyével összetartva. Az (E) lécek az oldalsó függélyes (c) léceken, melyeken a (h) csapok vannak elrendezve, túlnyúlnak. Az egyenes (a) pálcák közti közökön az S-alakra hajlított, a 2. ábrán látható, mozgó (b) lécek lépnek át, melyek viszont fönt és lent az (n) lécek és a (Y) hornyok utján vannak összefoglalva és oldalt a (d) kötőlécekkel vannak ellátva (1. és 5. ábra). Az utóbbiakon az (f) tuskók vannak elrendezve, melyei az 5. ábrán látható harántmetszeti alakjkal bírnak. Ezekben az (f) tuskókban, melyek (g)-iiél a (v) lécekkel vannak összekötve, egy-egy (H) hosszhasíték van kiképezve (mely a (h) csapot veszi körül). Mindegyik (f)tuskó a kifelé irányuló (f') toldattal van ellátvá, mellyel az egyenes bordapálcák hozzátartozó (c) oldallécei mögé nyúlik és ezáltal a rhozgó (b) bordapálcáknak a nyílásképzés számára szolgáló hátrafelé való mozgását határolja (2. ábra). A r (cy oldálléceken egy-egy, az (m) csavaranyával ellátott (k) 'bsavarorsó van elrendezve, mely körül az (1) rúgó van csavarva, amely a hozzátartozó (f) tuskó (f') toldatára támaszkodik. Ezáltal a vetülékforiál-ütésnél az (a) és (b) pálcák egymáshoz képest való viszonylagos helyzete számára csekély emelési előfeszültség keletkezik. A 2. ábrából látható, hogy a (H, h) vezeték' mily módón van áz S-álakú (b) pálcák rendszerének súlypontján átmenő középtengelyén kívül és pedig az utóbbi felett elréndezve úgy, hogy a (b) pálcák önmaguktól' iparkodnak a 2. ábra szerinti helyzetet elfoglalni. Ez a nyílásképzés alkalmával történik, tehát a rendszernek á (Pl) nyíl irányában való mozgásánál. A vetülékfonal-ütés mozgásánál tehát a ?(P2) nyíl irányában végbemenő mozgásnál (3. ábra) a (b) pálcák az (a) pálcák síkjába lépnek és az úgynevezett normálfinomságot alkotják. Ez a mozgás azáltal határoltatik, hogy az alsó (n) kötőléc az (a) rendszeren elrendezett (r) szögvasba ütközik. Tehát a mozgó pálcák mozgásának lehetősége az (f') és (r) ütközők által bizonyos határok között meg van szabva. Látható tehát, hogy a (b) bordapálcák az (a) bordapálcáktól nem távozhatnak el; továbbá látható, hogy a lánc a nyílásképzésnél mennyire kíméltetik és hogy mily nagy a láncfonalaknak a magassági irányban rendelkezésre álló tér. A nyílást a (b) bordapálcák egész magasságában lehetne széthúzni, anélkül, hogy szorulások állhatnának be. Ez a körülmény a vetélő áthaladása számára nagy helyet biztosít. Az ismertetett borda, amint a 2. ábrából látható, mint a rendes borda a bordaládába minden akadály nélkül beállítható és azon további előnnyel bír, hogy fönt a pálcák előregörbülése folytán a szövőszerszám és a bordaláda között teret nem igényel, ami számos szövött aru, pl. bársony számára a legnagyobb fontossággal bír. A 4. ábra szerinti módosított foganatositási alaknál az (r) szögvasak a 2. és 3. ábra szerinti foganatosítási alak szögvasaihoz képest meg vannak hosszabítva és pedig az (s) darabbal. Ennélfogva a 4. ábrán a 2. és 3. ábra szerinti foganatosítási alak ütközőszögvasának hossza pontozva van berajzolva és így a (b) bórdapálcák a helytálló (a) bordapálcákhoz képest nemcsak a vetülékfonal-ütés irányában, amint az a 2. ábrán látható, hanem a szövőszerszám irányában is kiléphetnek. (4. ábra.) Ez gyakran oly szöveteknél igen előnyös, amelyek inkább a láncfonalak fésülését, mint azoknak a magas finomságnak megfelelő elosztását igénylik. A 4. ábra szerinti módosításnál a mozgó bordapálcacsoportra ható mechanikai vonó- vagy
