68718. lajstromszámú szabadalom • Gördülési kerekek

ismert csavar- vagy nyílalakú elren Iezé3e által (5. és 6. ábra) minden további nélkül lehetséges. Az 5. és 6. ábrán egy kefék részleges fölülnézetén föltüntetett fogak egyik fele, magában véve szemlélve, csavaralakú fogazást adna, míg a két fél egyÖtt,: véve nyílalakú fogazást szolgáltat. A kapcsolódás egyenletességét ilyen kerekeknél akkor érjük el, ha tengelyirányú metszetet tartva szem előtt, legalább is egy tengelyirányú osztásnak megfelelő szakaszon, mely az 5. és 6. ábrán a (b) pontok által van megjelölve, állandóan kapcsolódás van. Minthogy az 5. és 6. ábrán föltüntetett példánál tíz-tíz pont kapcsolódik, az említett föltétel bőven ki van elégítve. Az (i) nyíl irányában való fogmozgásnál az egyes (h) kapcsolódási pontok a (k) fogszélesség belső pontjától ennek külső pontjáig vándorolnak. Égy fog aíbbafejtett hosszát, az osztókörátmérőhöz viszonyítva, a kerületirányban való kapcsolódási szakasztól való megkülönböztetés céljából gördülési szakasznak nevezhetjük. Minthogy a fentiek alapján sikerül a kapcsolódási szakaszt kerületirányban az osztókörök érintkezési pontjának közvetlen környezetére korlátozni, oly eszköz birtokába jutunk, mellyel a fogfölületeknek egymáson való csúszását csaknem teljesen elkerülhetjük akkor, ha az 1. és 2. ábrán megadott, szokásos fogazásokat a vastag vonalakkal jelölt szelvényeknek megfelelően alakítjuk át. Az 1. ábrán a pontozva rajzólt fogalakoknak az (1) segédkörök által határolt szakaszát megtartottuk. A fogalaknak belső (1) segédkörökön belül és a külső (1) segédkörökön kívüt fekvő részei az eredeti alakhoz képest erősen alá vannak metszve úgy hogy egymással nem jutnak kapcsolódásba Ezáltal tehát ezen fogazás (d-—e) kapcsolódási szakasza az (m—n) szakaszra korlátozódik. Ennek megfelelően a cikloisfogazásnál (2. ábra) a (g—'f) kapcsolási szakasz az (o—p) szakaszra van korlátozva. Ezen rend- ! szabályok folytán az 1. és 2. ábrán látható módon a fogmagasság lényeges csökkentése és a fogak hajlítási igénybevételére vonatkozólag a fogak fajlagos terhelésének fokozása válik lehetővé. A szokásos fogazással szemben a találmány tárgyát képező fogazásnál a fajlagos fognyomás jelentékeny növekedése következik be, minthogy az érintkezés geometriailag nem egy vonalon, hanem csak egyes- pontokon történik. Ez a körülmény nem bír jelentőséggel, mert, mint ezt golyóá csapágyak és vasúti kerékj abroncsok bizonyítják, az anyag ilyen fajlagos nyomásszilárdságát növelhetjük, ha a nyomás átvitele nem történik jelentékeny fölüieti elcsúszással kapcsolatban. A kerületirányban pontszerű érintkezést föltételezve nem szükséges, hogy evolvensfogazásnál, mint ezt az 1. ábrán fölvettük, a kapcsolódási vonal az osztókörök érintkezési pontjának tangensével szöget zárjon be. Ez a vonal pontszerű érintkezésnél jelentőségét egyáltalában elveszti. Ha tehát úgy, mint a 7. ábrán tettük, a két osztókört gördülőkörnek tekintjük, akkor a (q) gördülési görbék az osztókörök érintkezési pontjának közvetlen szomszédságában sugárirányt követnek, míg az 1. ábra szerint a sugárral szöget zárnak be. Ilyen fogazásnál tehát a fognyomásnak az 1. ábra szerinti kivitelnél fennálló sugárirányú komponense egyáltalában nem lép föl. A 7. ábrán a fogfölületek a (q) görbéhez képest az osztókörök érintkezési pontjának két oldalán ismét alá vannak metszve úgy, hogy a tangenciális kapcsolódási vonalat geometriailag véve pont képezi. A valóságban ez a vonal a fogak anyagának rugalmas összenyomása folytán az osztókörök érintkezési pontja előtt és mögött egy-egy rövid szakaszra terjed ki. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Gördülési kerekek, azáltal jellemez ve,, hogy a fogak kapcsolódási szakasza egy fogosztásnál kisebb és a fogak csavarvagy nyílalakban vannak kiképezve. 2. Az 1. igényben védett gördülési kerekek foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a sugárirányban mért fogmagasság egy fogosztás felénél kisebb. 1 rajzlap melléklettel.' PAUAS RÉSZ VEN YTÁRSA8ÁQ NYOMDÁJA BUDAPEST.