68718. lajstromszámú szabadalom • Gördülési kerekek
• Megjelent 1916. évJ március hó á-én. MAGY. ^ KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 68718. szám. V/e/l. OSZTÁLY. Gördülési kerekek. ALLGEMEINE ELEKTRICITÁTS-GESELLSGHAFT CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1914 december hó 10-ike. Elsőbbsége 1913 december hó 18-ika. A munkaátvitelhez használatos fogaskerekek evolvens- vagy cikloisfogazással szerkesztetnek. Ha a homlok- vagy kúpfogaskerekek fogainak iránya a forgástengellyel •egy síkban fekszik, akkor bármelyik fogadásnál a hajtott tengely egyenletes szögsebességének elérésére, más szavakkal lökések elkerülésére két-két együttműködő fo^ kapcsolódási útjának nagyobbnak kell lennie, mint amekkora a fogosztás hossza. Ezen föltétel alapján a fogazások alakítására szabályok alakultak ki, melyek szerint, ha (t) az osztókörben mért fogosztás, akkor a fogak fejmagassága 03 t és lábmagassága 0"4 t. A mellékelt rajz 1. ábráján a pontozott fogalakok evolvensfogazást mutatnak, melynél olyan (a) kapcsolódási vonalat vettünk föl, amely az osztókör érintőjével 15°-nyi szöget zár be. A 2. ábrán & pontozott fogprofilok megfelelő cikloisfogazást mutatnak, amelynél gördülőkörök gyanánt a (b) és (c) köröket vettük föl. A megfelelő kapcsolódási szakaszokat az 1. ábrán -a (d) és (e) pontok, a 2. ábrán pedig az (f) •és (g) pontok jelölik meg; a kapcsolódási szakasz mindkét esetben körülbelül 2 t. Az ilyen fogazások hátránya, hogy fajlagos fognyomásterhelésüket aránylag alacsonyra kell választani és pedig először is a fogláb hajlítási igénybevételére való tekintettel, másodszor pedig azért, mert a fogfölületek nemcsak egymáson gördülnek, hanem (különösen a kapcsolódási szakasz elején és végén) egymáshoz képest jelentékeny csúszó mozgásokat is végeznek és ezek képezik a fogak kopásának, valamint az üzemben okozott zajnak főokát. Két-két fogprofil egymáson csúszó szakaszait a 3. ábrán evolvens- és a 4. ábrán cikloisfogazás- számára az 1. és 20. számok között fölváltva feketén ós fehéren jelzett fészszakaszok mutatják. Az egyenlő számokkal jelölt szakaszok egymáson csúsznak. Ezen fejtegetésekből következik, hogy az elérhető fajlagos fognyomás és a fogak súrlódás okozta kopása tekintetében lényeges javítás érhető el, ha a fogak kölcsönös csúszását caaknép vagy egészen elkerülhetjük. A két osztókör- tangenciális érintkezéséből következik, hogy ez akkor lehetséges, ha a fogak kölcsönös érintkezése vagy erőátvitele csakis az osztókörök érintkezési pontjában vagy ennek közvetlen közelségében következik be, más szóval akkor, ba a kapcsolódási szakaszt egy pontra vagy fogossstásnál lényegesen kisebb szakaszra csökkentjük. Ez azonban a szögsebesség egyenletességének megóvása mellett a fogaknak