68589. lajstromszámú szabadalom • Átvivő távbeszélővezetékekhez

Pleijel H. tanár kifejtette azon föltételeket, amelyek mellett a távbeszélőátvivő legjobb hatása elérhető; ebből az értekezésből "kitű­nik, hogy ezen föltételek igen nagy mér­tékben függnek az áramok periódusszámá­tól. Ha tehát az átvivő úgy van szerkesztve, hogy beszélőáramok számára legjobban mű­ködik, akkor annak hívóáramok átviteléhez való képessége jelentékenyen csökkentetik és megfordítva. Ugyanezen értekezésből kitűnik továbbá, hogy a távbeszélőátvivőt nemcsak úgy le­het szerkeszteni, hogy a veszteségek csök­kenttetnek, hanem még úgy is, hogy ehe­lyett az érkező áramok erősítését érjük el, ha oly áramokról van szó, amelyek periódus­száma egy meghatározott határon belül fekszik. Megfelelően szerkesztett távbeszélő­átvivőkkel végzett gyakorlati kísérletek a teóriát teljesen igazolták is. Az ideális átvivő távbeszélő célokra oly tulajdonságokkal kell hogy rendelkezzék, hogy a beszélőáramokra, mint a távbeszélő­forgalomban használatos hívóáramokra is javítólag hasson. Mint föntebb említettük, ez az eddig al­kalmazott alapelven — két tekercselés kö­zös vasmagon — elérhetetlen. Ezen föladat megoldásához a találmány szerint két távbeszélőátvivő kombinációja talál alkalmazást, amelyek közül az egyik úgy van szerkesztve, hogy beszélőáramok számára legjobban működjék, a másik pedig, hogy hívóáramokhoz a legjobb eredményt szolgáltassa. A két cséveelrendezést azon­ban korántsem lehet minden további nélkül egymással kapcsolatba hozni. Mert ha egy­másután kapcsoltatnak, akkor ez a kombi­náció úgy a beszélőáramok, mint a hívó­áramok számára teljesen alkalmatlan átvivőt szolgáltatna. Ugyancsak hasznavehetetlen volna a csévék párhuzamos kapcsolása esetén. Az elrendezésnek olyannak kell lennie, hogy az egyik cséve működése a másik által ne zavartassék. Ennek elérésére a ta­lálmány szerint a kondenzátornak azon tu­lajdonsága, hogy különböző módon hat ma­gas és alacsony frekvenciájú áramokra, hasznosítatott. Tudvalevőleg a kondenzátor impedanciája abban a mértékben csökken, amint a periódusszám növekedik oly kon­denzátor tehát, amely alacsony frekvenciájú hívóáramok számára nagy ellenállást kép­visel, a beszélőáramokat igen könnyen át­bocsátja. Az elrendezés világosan kitűnik a mellé­kelt rajz 1. ábrájából. Hogy tökéletes egyensúlyt hozzunk létre, a beszélőáram-csévék tekercseléseinek mind­egyike két félre van osztva, amelyek az (E) ill. (E') hívóáram-cséve egy-egy oldalán vannak elrendezve. A beszélőáram-cséve primér tekercselése tehát az 1. ábra szerint az (A, B) és (C, D) részekből áll, a sze­kundér tekercselés pedig az (A', B') és (C', D') részekből. (B) és (C) ill. (B') és (C') kö­zött egy-egy megfelelő kapacitású (F) ill. (F') kondenzátor van beiktatva. Hogy az elrendezés kombinációs vezetékek előállításához ismert módon használható legyen, a hívóáram-cséve (E') szekundér te­kercselésének középpontja kivezetővel van eilátva. A beszélőáramok már most magas peri­ódusszámuk folytán a primér körben az (A, B, F, C, D) útat és a szekundér körben az (A', B', F', C', D') útat választják. A be­szélőáram-cséve tehát kizárólag olyan peri­ódusszámmal biró áramok részére szerkeszt­hető, amely a beszédre előnyös határon belül fekszik. A teória szerint ez a cséve aránylag csekély számú tekervénnyel és rendkívül finoman elosztott vasból való vas­maggal szerkesztetik. A cséve, ha kívána­tos, a vezetékelrendezéshez külön dimen­zionálható, hogy a legjobb hatást érjük el. Ellenben a hívóáramokkal szemben a kon­denzátorok mint nagy ellenállások működ­nek, miért is ezen áramok az (A, B, E, C, D) és az (A', B', E', C', D') útat választják. Hogy a hívóáramok jó átvitelét elérjük, a hívóáramcséve egyben olymódon konstruál­ható, hogy annak az átvitelre való hatása a legkedvezőbb legyen. A teória szerint ez a cséve sok tekervénnyel és csekély mág­neses ellenállással biró vasmaggal látandó el. A vasmagot tehát azon elvek szerint

Next

/
Thumbnails
Contents