68589. lajstromszámú szabadalom • Átvivő távbeszélővezetékekhez

Pleijel H. tanár kifejtette azon föltételeket, amelyek mellett a távbeszélőátvivő legjobb hatása elérhető; ebből az értekezésből "kitűnik, hogy ezen föltételek igen nagy mértékben függnek az áramok periódusszámától. Ha tehát az átvivő úgy van szerkesztve, hogy beszélőáramok számára legjobban működik, akkor annak hívóáramok átviteléhez való képessége jelentékenyen csökkentetik és megfordítva. Ugyanezen értekezésből kitűnik továbbá, hogy a távbeszélőátvivőt nemcsak úgy lehet szerkeszteni, hogy a veszteségek csökkenttetnek, hanem még úgy is, hogy ehelyett az érkező áramok erősítését érjük el, ha oly áramokról van szó, amelyek periódusszáma egy meghatározott határon belül fekszik. Megfelelően szerkesztett távbeszélőátvivőkkel végzett gyakorlati kísérletek a teóriát teljesen igazolták is. Az ideális átvivő távbeszélő célokra oly tulajdonságokkal kell hogy rendelkezzék, hogy a beszélőáramokra, mint a távbeszélőforgalomban használatos hívóáramokra is javítólag hasson. Mint föntebb említettük, ez az eddig alkalmazott alapelven — két tekercselés közös vasmagon — elérhetetlen. Ezen föladat megoldásához a találmány szerint két távbeszélőátvivő kombinációja talál alkalmazást, amelyek közül az egyik úgy van szerkesztve, hogy beszélőáramok számára legjobban működjék, a másik pedig, hogy hívóáramokhoz a legjobb eredményt szolgáltassa. A két cséveelrendezést azonban korántsem lehet minden további nélkül egymással kapcsolatba hozni. Mert ha egymásután kapcsoltatnak, akkor ez a kombináció úgy a beszélőáramok, mint a hívóáramok számára teljesen alkalmatlan átvivőt szolgáltatna. Ugyancsak hasznavehetetlen volna a csévék párhuzamos kapcsolása esetén. Az elrendezésnek olyannak kell lennie, hogy az egyik cséve működése a másik által ne zavartassék. Ennek elérésére a találmány szerint a kondenzátornak azon tulajdonsága, hogy különböző módon hat magas és alacsony frekvenciájú áramokra, hasznosítatott. Tudvalevőleg a kondenzátor impedanciája abban a mértékben csökken, amint a periódusszám növekedik oly kondenzátor tehát, amely alacsony frekvenciájú hívóáramok számára nagy ellenállást képvisel, a beszélőáramokat igen könnyen átbocsátja. Az elrendezés világosan kitűnik a mellékelt rajz 1. ábrájából. Hogy tökéletes egyensúlyt hozzunk létre, a beszélőáram-csévék tekercseléseinek mindegyike két félre van osztva, amelyek az (E) ill. (E') hívóáram-cséve egy-egy oldalán vannak elrendezve. A beszélőáram-cséve primér tekercselése tehát az 1. ábra szerint az (A, B) és (C, D) részekből áll, a szekundér tekercselés pedig az (A', B') és (C', D') részekből. (B) és (C) ill. (B') és (C') között egy-egy megfelelő kapacitású (F) ill. (F') kondenzátor van beiktatva. Hogy az elrendezés kombinációs vezetékek előállításához ismert módon használható legyen, a hívóáram-cséve (E') szekundér tekercselésének középpontja kivezetővel van eilátva. A beszélőáramok már most magas periódusszámuk folytán a primér körben az (A, B, F, C, D) útat és a szekundér körben az (A', B', F', C', D') útat választják. A beszélőáram-cséve tehát kizárólag olyan periódusszámmal biró áramok részére szerkeszthető, amely a beszédre előnyös határon belül fekszik. A teória szerint ez a cséve aránylag csekély számú tekervénnyel és rendkívül finoman elosztott vasból való vasmaggal szerkesztetik. A cséve, ha kívánatos, a vezetékelrendezéshez külön dimenzionálható, hogy a legjobb hatást érjük el. Ellenben a hívóáramokkal szemben a kondenzátorok mint nagy ellenállások működnek, miért is ezen áramok az (A, B, E, C, D) és az (A', B', E', C', D') útat választják. Hogy a hívóáramok jó átvitelét elérjük, a hívóáramcséve egyben olymódon konstruálható, hogy annak az átvitelre való hatása a legkedvezőbb legyen. A teória szerint ez a cséve sok tekervénnyel és csekély mágneses ellenállással biró vasmaggal látandó el. A vasmagot tehát azon elvek szerint