68585. lajstromszámú szabadalom • Javítás járművek tolóablakain

ajtó (10) üregébe hatol és csak három ol-dalon van a használatos szerkezetű (11) keretfoglalat, pl. sárgarézkeret által körülvéve, a fölső oldalán vagy élén pedig nincsen befoglalva. Az üveglap vezetéke az ablaknyílás határvonalain belül a külső szilárd (12) keretből és a mozgatható belső, (2) tömítőkeretből áll. Ezen két rész függőleges üregeket képez, melyeken belül az ablaküveg foglalatai mozognak és elég szabad tér marad a (13, 14) sodronyok elhelyezésére és mozgására, mely sodronyokra az ablaküveg használatos módon a fölső (15) spirálisrugók útján kiegyensúlyozva van fölfüggesztve. A (12) keretek egymással szemben kinyúló (16) léceikkel szorosan az üveglaphoz simulnak. Ezen állapotukat az ablak bármely helyzetében megtartják úgy, hogy a vezetőfalak ós az üveglap között semmiféle nyílások vagy tömítetlen helyek nem keletkezhetnek. A lécek tömítőfölületein előnyösen nemezvagy gumiburkolatok alkalmazhatók. A keret és az ablak között az ablak fölhúzásánál vagy lebocsátásánál föllépő, az ablak mozgatását megnehezítő nyomásnak csökkentése, illetőleg teljes megszüntetése céljából az ablakon, valamint a kereten ismert módon görgők vannak alkalmazva. Ezen egymással szemben lévő görgők között, melyek a keretek csúszófölületei fölé nyúlnak, van az ablak vezetve. Célszerű ebben az esetben az ablaküveg széleibe a görgők számára kivágásokat becsiszolni, melyekbe a görgők belekapaszkodhatnak. Ilyen elrendezést mutatnak pl. a 6. és 7. ábrák, melyeknél a helytálló (24) lemezre erősített {23) rugókon alkalmazott (22) görgők számára az (1) ablaküvegekbe kivágások vannak becsiszolva. A (23) rúgó a (20) csavar segítségével szabályozható. Ahelyett, hogy ezen ablakokat az üveglapban vagy a keretben megerősített gomb vagy fogantyú segítségével kellene föl- és lefelé mozgatni, ily kocsiablakok föl- és lefelé mozgatása fogantyú forgatása által is eszközölhető. A találmány szerint a forgó fogantyú mozgását a nürnbergi ollónak függőleges tolórúdját mozgató emelőre forgatható korong viszi át, mely ezen emelőkapcsoló csapja számára spirálisalakú hasítékkal van ellátva úgy, hogy a korong forgatása által az emelő és vele együtt az ablak lefelé vagy föltelé mozgatható. Hogy ezenkívül az ablakot a nyitás vagy zárás pillanatában hasonló módon, mint lánchajtású kocsiablakoknál ajánlották, a védőléc fölött ki-és beeir.elni lehessen, a forgatható korong egyúttal a spirálisalakú vezetőhasíték belső végéhez csatlakozó rövid emelőgörbével és a külső kerületén az ablakon alkalmazott toldattal kapcsolódó toldattal van ellátva, mely az ablakkeretben fekvő nyomórúgót működteti úgy, hogy az említett rövid emelőgörbe elrendezése folytán a viharléc fölé emelt ablak a zárásnál kényszermozgással kifelé mozog, a nyitásnál pedig a rúgó az ablakot önműködően betolja. Ezen berendezés alkalmazása által az összekötőelemek száma jelentékenyen csökkenthető és "ezáltal a teljesítendő munka kisebbíthető, az ablak bármely közbeeső helyzetben rögzíthető és az ablaknak a védőléc fölött való be- és kiemelése közbeeső elemek alkalmazása nélkül maga a lehajtóelem által eszközölhető. Ez a berendezés a mellékelt rajzokon a 8—11. ábrákon van föltüntetve. A 8. ábra a berendezés részleges nézetét mutatja a külső fal nélkül, a 9. ábra a 11. ábra Jí—P vonala szerint vett metszetet, a 10. ábra a berendezésnek részleges metszetét, a 11. ábra az excenterkorong távlati képét tünteti föl. Az (1) ablak a (37) lemezzel van ellátva, melynek (38) csapja a (39) nürnbergi olló legfölső rúdpárjának közös forgáscsapját képezi. A legalsó rúdpár közös forgáscsapja a kocsi falával szilárdan összekötött tartólemezen alkalmazott (40) csap. Ha a (39) olló rúdjait összehajtogatjuk, a (38) esappal kapcsolódó legfölső rúdpár az ablakot a kocsifal üregébe lehúzza, az olló szétnyitásánál pedig föltolja. A (39) olló össze-