68465. lajstromszámú szabadalom • Ajtóbiztosító

rudat körülvevő (f2) rúgó a rekesztőtolatytyút kifelé nyomja. Az (f) rekesztőtolattyú a (g) rekesztőemelővel működik együtt, mely a (g4) csap körül forgathatóan van a zártokban ágyazva. Ezen (g) rekesztőemelő a rekesztőemelőn elrendezett ós a (bl) csapágyon nyugvó (g5) rúgó hatása alatt áll, mely a (g) emelő mellső részén elrendezett (gl) rekesztő orrot az (e) ötlő pályájába igyekszik szorítani. Az (f) rekesztőtolattyú <(f3) traversével a (g5) rúgó ellenében működik, mely travers az ötlő (el) rúdját körülfogja és az 1. ábra szerinti helyzetben, vagyis akkor, amikor a rekesztőtolattyú a szélső helyzetben van, a (gl) rekesztőorr alá nyúlik és ezt az (e) ötlő pályájából kiszorítja. Ha az ajtót becsukjuk, akkor az (e) ötlőt és az (f) rekosztőtolattyút a (d) toknak ezen részek rézsútos fölületein csúszó fala befelé nyomja. Mivel emellett az (t'3) travers szorosan az (e) ötlőn nyugszik, az ötlőnek befelé való eltolását a (gl) rekesztőorr nem akadályozza meg, mely orr a travers által és azután az ötlő fölülete által kikapcsolva marad. Mihelyt az ajtó teljesen be van csukva, az ötlő (e2) rugójának hatására a (d) tok megfelelő kivágásába csappan. Az (f) rekesztőtolattyú azonban visszatartatik a belső helyzetben, mivel a (d) tok falának nincs neki megfelelő kivágása úgy, hogy a (gl) reke sztőorr már most (g5) rúgójának hatására az (e) ötlő elé fekszik és ezt rögzíti. Az ötlő ily módon az ajtó zárásánál •önműködően rekesztetik el úgy, hogy lehetetlen azt egy az ajtó hasítékába bevezetett szerszámmal visszaszorítani. Az ajtórekesztő a fönt ismertetett módon egyidejűleg önműködően jutott a rekesztő helyzetbe {2. ábra). A zárnak belülről való nyitása a <(b) tokon forgathatóan megerősített (b) fogantyú segélyével történik (5. ábra), melyen egy két (il. i3) karral ellátott, a (b) zártokon fekvő (i) lemez foglal helyet. Az (i3) kar a zártokba való ütközés által határolja a (h) fogantyúnak az egyik irányban való forgatását. A másik, vagyis a 2. ábra szerinti nyíl irányában való forgatásánál az <(il) kar a (g) rekesztőemelőnek (g2) kivá- I gásába kapcsolódó kigörbített (i4) vége segélyével a rekesztőemelőt a (g5) rúgó hatása ellenében lenyomja úgy, hogy (gl) orra az (e) ötlő pályájából kiemeltetik. Egy az (11) karon kiképezett (i2) csap azután az ötlőrúd (e3) nyúlványát nyomja és ezáltal a most már kireteszelt ötlőt az (e2) rúgó hatása ellenében a (d) tokból kihúzza (3. ábra). Az ajtó most már nyitható, még pedig annyira, amennyire azt a (c) elrekesztőnek emellett a (d) tok (d2) hasítékában eltolódó (cl) feje megengedi. Ha az ajtó teljesen nyitandó, akkor az ajtó becsukott helyzetében a (c) elrekesztőt újjal oly magasra emeljük, hogy (cl) feje a (d) tok (dl) kivágásából kiléphessen, ha az ajtót most már kinyitjuk. Az ajtónak kívülről való nyitására csak egyetlen kulcs szükséges. Célszerűen oly rendszerű biztonsági zárat alkalmazunk, melynél az akasztók beállítása után egy zárhenger kulccsal forgatható. Az (!) tökfödőn (7. ábra) forgathatóan megerősített (k) zárhenger két bütyökalakú (kl, k2) szárnynyal van ellátva (4. és 7. ábra), melyeknek egyike, a (kl) a zárhenger forgatásánál az (12) csapra való behatás útján az (e) ötlőt kireteszeli és a kireteszelt ötlőt visszahúzza, míg a másik (k2) szárny egy az ajtóelrekesztőnek a (c2) forgáscsap (c3) kigörbítésére hat. A 4. ábrában a részek abban a helyzetben vannak szemléltetve, melyeket akkor foglalnak el, amikor a kulcs segélyével a kirekesztett ötlő teljesen visszahúzatott és az elrekesztő megemeltetett. A részek ezen helyzetében az ajtó teljesen nyitható. A (b) zártokban még egy további (m) tolattyú van elrendezve, mely az (m2) gomb segélyével belülről elállítható és a rekesztő helyzetben (ml) sinnel az (el) ötlőrúd megfelelő (e4) hornyába kapcsolódik (2. ábra). Ezáltal úgy az ötlőnek szétrekesztése és visszahúzása, mint az ajtóelrekesztő kiváltása is meg van akadályozva, mert a (k) zárhenger forgatását a (kl) szárny, ill. az eltolhatatlan (el) ötlőrúd (e3) nyúlványán levő (i2) csap ütközése gátolja meg. Az ajtó azután