68433. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sásnak, kákának, nádnak és egyéb szárrostoknak egyidejűleg fonórostokká és a papírgyártásra alkalmas félnyersanyaggá való földolgozására
A sást, vagy egyéb földolgozandó rostímyagot, az érés bizonyos időszakában, •kb. augusztus-szeptember havában, levágjuk és alkalmas, késszerű gerebenekkel fölhasogaljuk, hogy gyorsabban ós jobbau megszáradjon az. Ezután a megszáradt anyagot kévékbe kötjük és ezeket, megőrzés céljából, pajtákban vagy •kazlakban fölhalmozzuk, ahonnan tetszőleges időpontban vihetjük azokat el a további földolgozás céljából. Az így megszárított anyag, ba ezt most •az áztatási eljárásnak véljük alá, sokkal jobban föltárul, mint ha hasítás és szárítás az áztatást nem előzte volna meg. -Sikei'ül ez a föltárás fából, kőből, vasból vagy efféléből való áztatókádakban, melyekben az anyagot vízzel, 2—5 héten át, kb. 20-30" C hőmérsékletnél kezeljük.A -vizet ez idő alatt többször, 3-szor, 4-szer, megújítjuk. Az áztatás bevégeztével az anyagot kiveszük a vízből, megszáríljuk és azután vagy rögtön tovább földolgoztuk, vagy ismét pajtákban halmozzuk föl, ahol az évekig eltartható. Az áztatott anyag már tetemes különbséget mutat a nyers anyaghoz képest, amennyiben a keresztrostok, vagy membránok összefüggése igen meg van lazulva és ezt a lazulást a most következő lúgozás tökéletesíti, mikor is a hosszros-4ok egymástól teljesen elválnak. E célra ez anyagot fából, cementből, vasból vagy effélékből való és szitafenék'kel fölszerelt tartályokba tesszük és ezekben rétegesen úgy helyezzük el, hogy az egyes rétegek egymásra keresztben feküdjenek. Ezzel azt az előnyt érjük el, hogy a lúg lehetőleg tökéletes érintkezésbe •jön az anyaggal, tehát lehetőleg tökéletesen kihasználható, mert hátrányos csatornák keletkezése, melyekben a lúg hatástalanul vesztegel, úgyszólván teljesen ki van zárva. A lúg, mellyel az anyagot kezeljük, petroleumszappanemulzió, melyet úgy készítünk, hogy 1 sr. közönséges házi, vagy mosószappant 3 sr. petróleummal íozünk, míg átlátszó, kompakt massza keletkezik. Ebből a masszából 1 sr.-t 20—50 sr. vízbén emülgálunk. A használandó víz mennyisége a sásanyag kora szerint igazodik; minél régibb ez az anyag, annál kevesebb vízre van szükség. Az így készült. lúghoz most annyi kauszlikus alkálit (kálit, nátront, ammóniái) adunk, hogy a keletkező emulzió Va—IV20 Bé. erős legyen. Az ily módon kapott petroleumszappanemulzióval az anyagot leöntjük, miközben azt, alkalmas módon, nehezékekkel lenyomjuk, hogy az emulzióban teljesen alámerülve maradjon. Lehet természetesen az anyagot alkalmas kosarakba is helyezni és ezeket azután a kezelésre való tartályokba beakasztani, vagy behelyezni. A tartályok úgy lehetnek berendezve, hogy a kezelés közönséges nyomásnál, vagy 1—lx /a atm. nyomás használatával végezhető, mely utóbbi esetben célszerűen gőztartályok használhatók. Közönséges nyomásnál a kezelés kb. 21 /i —3l /a óráig tart, míg az említett 1—1 Va atm. nyomásnál csak kb. 1 — 1 Va óráig. A kezelés bevégeztével az anyagot kivesszük a tartályból és megmossuk, miközben egyszersmind a hosszú rostokat a rövidektől külön is választjuk. Ezután az anyagot centrifugákban, vagy egyéb alkalmas módon, víztelenítjük, savanyított vízben és azután tiszta vízben megmossuk, újból víztelenítjük, megszárítjuk, alkalmas gépekben porhanyíljuk és gerebenezzük, mikor is az olyan kitűnő fonórostot alkotó terméket szolgáltat, mely nagy húzószilárdságával, puhaságával és nem jelentéktelen fényével tűnik ki. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás sásnak, kákának, nádnak és egyéb szárrostoknak eg)idejfíleg fonórostokká és a papírgyártásra alkalmas felnyersanyaggá való földolgozására, azáltal jellemezve, hogy az érési időszakban levágott, főihasogatott és azután pajtákban, vagy effélékben megszárított anyagot kazlakban raktároz-