68398. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és cső Röntgen-sugarak előállítására

— 4 — forrással kötjük össze és pedig a (3) katódát a negativ sarokkal hozzuk kapcsolatba. Ezután a csövön állandóan áram halad át. A katodából kiinduló elektronok a (10) üreges hengert rövid időn belül negativ potenciálra töltik, ha a henger nincsen már a katodával összekötve. Mindkét esetben az elektrosztatikus mező a csövön belül oly módon befolyásoltatik, hogy az elektronok az (1) anodán levő kis folt felé irányíttatnak. A gyűjtőhatást arra lehet visszavezetni, hogy az elektronok az egyenlő poten'ciálú fölületekre merőlegesen akarnak elmozdulni. A rajzon látható a katodasugarak összegyűjtésére szolgáló eszközök különösen hatásosak, mert az elektronok sebessége a katoda közelében viszonylag kicsiny és ezért mozgásuk könnyen irányítható. Az anodán gyújtófolt a cső rendes üzeme alatt a rendes röntgencsövekkel ellentétben változatlan helyzetet foglal el. Az új cső működési módját a katoda hőmérséklete lényegesen befolyásolja. Ha a szálhőmérséklet alacsony, csak kevés elektron küldetik ki és ezért a telítési áram, mely a csövön áthalad, aránylag kicsiny. A feszültség növelése az áramerősség további növekedését nem vonja maga után, hanem a katodasugarak sebességét növeli, továbbá a röntgensugarak áthatolóképességét fokozza. Ha másrészről a szálhőmérséklet nagyon magas, további növelése hatástalan marad) amennyiben a szálból több elektron küldetik ki, mint amennyi a rendelkezésre álló feszültségnél az egyik elektródától a másikhoz vezethető. Magasabb szálhőmérsékleten az egyes csőrészek kölcsönös távolsága, pl. a katoda és az anoda közötti távolság, a gyűjtőberendezésnek a katodáboz viszonyított helyzete a gyűjtőberendezés nyílásának keresztmetszete stb. áramkorlátozó befolyással vannak. Ezen határesetektől azonban eltekintve általában a feszültség növekedése a kisütési áramnak és a potenciálesésnek a csőben xaló növekedését és ezáltal röntgensugarak keménységének fokozását vonja maga után. Más, egészen újszerű viselkedést mutat az a cső, melynek katodája főként a csőtengely irányában halad. Ilyen cső a 8. ábrán van föltüntetve.. Itt a (3) szál a (10) üreges hengernek majdnem az egész hoszszán halad át és a csúcsánál a (20) tartó által van alátámasztva. A csőre kapcsolt alacsonyabb feszültségnél a (3) szálnak csak az anóda közvetlen közelében levő csúcsa szolgáltatja a kisütési áram tovavezetésére szükséges elektronokat. Magasabb feszültségnél a szál fokozatosan növekedő részeis részt vesz az elektronok kiküldésében. A rendelkezésre álló elektronszán növekedése és az elektrosztatikus mező elosztásának ezzel összekötött változása arra törekednek, hogy a csőellenállást csökkentsék és ezáltal a növekedett feszültségnek a potenciálesis növelését előidéző befolyása ellen hassanak. Az ily módon szerkesztett cső tehát bizonyos határok között azt a fontos és sajátos viselkedést mutatja, hogy a rákapcsolt változó feszültség bizonyos értékei között lényegében állandó potenciáleséssel dolgozik. Ennek az új viselkedésnek számos előnye van. Különösen fontos azoknak a röntgensugaraknak a homogénitása, melyeket periodikusan változó áramforrással való üzemnél pl. egy mechanikus kiválasztóberendezés transzformátorának, fojtótekercsének vagy egyenirányítójának alkalmazása által kapunk; miraellett az áramimpulzusok változó feszültségnél vezettetnek be. Összefoglalva mondhatjuk, hogy az új cső következő föltűnő és értékes tulajdonságokat mutatja. Első sorban a cső ellenállása és a röntgensugarak keménysége biztonsággal beállítható és a katoda hőmérséklet növelésével vagy csökkentésével pillanatnyilag növelhető vagy csökkenthető. Másodszor a keletkező röntgensugárnyaláb sokkal homogénebb, mint eddig, még akkor is, ha a gáznyomás többszörösére növekedik, ill. erősen csökken, amennyiben a fönt megadott határok között marad. Harmadszor a cső váltakozóárammal majdnem ugyanolyan jól tartható üzemben, mint egyen-