68391. lajstromszámú szabadalom • Önindukciós cséve nagyfrekvenciájú váltakozó áramhoz

lerendezés nagy megengedett feszültsége mellett tág változtatási határok érhetők él. Az alkalmas térbeli elrendezéstől élte-Mntve szükséges még, hogy a rövidzárlatos közegnek megközelítőleg ugyanazon •potenciálja legyen, mint amilyen az önindukciós cséve azon részének potenciálja, ^amelyhez a rövidzárlatos közeg először közeledik. Ezt a legelőnyösebben azáltal érjük el, hogy a rövidzárlalos közeget és ÍIZ önindukciós cséve említett részét fémes •összeköttetésbe hozzuk. ' A cséve kiképzése a gyakorlati követelményeknek megfelelően a legkülönbözőbb lehet. Altalánosságban megjegyezzük azonban, hogy a választott cséve alaknak megfelelően választandó a rövidzárlatos közeg alakja és mozgási módja. A cséve számára főképen tekintetbejövő két alak, úgymint a hengeres és a lapos tárcsa-alak szolgáljon a találmány tárgyának ismertetett foganatosítási alakjainak alapjául. Az I. ábrában (a) az önindukciós cséve, amelynek egyik sarka a földdel és másik sarka a légvezetékkel áll összeköttetésben. A földvezetékkel indukciós kapcsolatban áll a szokásos módon kiképezett (K) lengési áramkör. A csévén belül ettől nagyon csekély távolságban a (b) rövidzárlatos közeg van elrendezve, amely például zárt fémhengerből áll és alkalmas szerkezet segélyével a cséve tengelyének irányában eltolható vagy csavarható. Hogy a rövidzárlatos vezetőnek azon potenciált adhassuk, amely az (a) cséve kezdetén uralkodik, a (c) vezető összeköttetést alkalmazzuk. Ezáltal elérjük, hogy a rövidzárlatos vezető mindig oly menetek előtt mozog tova, amelyekkel azonos vagy megközelítőleg azonos potenciálja van és hogy -ezáltal a legkisebb távolság mellett is a feszültség kiegyenlítése szikrázás alakjában ki van zárva. Másrészt azon körülmény folytán, hogy a két alkatrész nagyon közel hozható egymáshoz, nagy változtatási lehetőség érhető el. Rendkívül kedvező módon alkalmazható a találmány tárgya több cséve elrendezése esetén, amikor is a bevezetésben említett hátrányok az eddig ismeretes berendezéseknél különösen kedvezőtlenül lépnek fel. A találmány tárgyának ilyen foganatosítási alakja a 2. ábrában van föltüntetve. Itt két cséve egymásután van kapcsolva. Ezen foganatosítási alaknál is a (b) és (bl) rövidzárlatom testek és a hozzájuk tartozó (a), (al) önindukciós tekercsek közötti fémes összeköttetés folytán a potenciál átvitele a rövidzárlatos testekre az említett alkatrészek között alkalmazott fémes összeköttetés révén következhetik be. A (b), (bl) hengerek emellett természetesen szigetelt (d) rúd vagy másefféle útján egymással összeköthetők; az említett hengerek azonban külön-külön is mozoghatnak. A 3. és 4. ábrában a találmány tárgyának azon foganatosítási alakja van fölülnézetben és metszetben föltüntetve, amelynél az önindukciós cséve tárcsa alakú. Hogy ezen foganatosítási alaknál eleget tehessünk azon követelménynek, hogy a rövidzárlalos vezető oly menetek előtt haladjon el, amelyek potenciálja a vezető potenciáljával egyenlő, a vezető (b) irisellenző (rekesz) alakjában van kiképezve, amelynek tengelye a spirálisalakban tekercselt (a) lapos cséve tengelyével egybeesik. A légvezeték a cséve középpontjával van összekötve, míg a (c) vezető összeköttetés a rövidzárlatos vezető és a cséve között, valamint a (K) lengési áramkörhöz vezető vezeték, a cséve külső pontjához csatlakozik, amint az a 4. ábrából világosan látható. Ahelyett, hogy a rövidzárlatos közeget tömör fémből állítanók elő, az tekintettel a skinhatásra, egyes, egymástól szigetelt és adott esetben ismeretes módon összesodrott dróttekercsekből is készülhet, amelyek végükön rövidre vannak zárva. A találmány révén a készülék térszftkséglete rendkívül csekély, amely előny a drótnélküli távirónak stb.-nek különösen légi és vizi járműveken való alkalmazásánál nagy fontossággal bír.