68391. lajstromszámú szabadalom • Önindukciós cséve nagyfrekvenciájú váltakozó áramhoz

Megjelent 1915. évi december hó 22-én. MAGY. SZABADALMI KIR. hivatal SZABADALMILEIRAS 68391. szám. VII/j. OSZTÁLY. Önindukciós cséve nagy frekvenciájú váltakozó áramhoz. signal gesellschaft m. b. h. cég kielben (werk ravensberg). A bejelentés napja 1914 október hó 11-ike. Nagy frekvenciájú villamos áram számára való készülékeknél, amelyeknél vasmentes csévéket alkalmaznak önindukciós közegek és kapcsoló tekercsek gyanánt, például drótnélküli távirók jeladóihoz és Jelfogóihoz való tekercseknél, gyakran föllép annak a szükségessége, hogy ezen csévék mágneses viszonyait akár a hullámhossz, akár a kapcsolási fok vagy máseféle módosítása végett tág határok között állandóan változtatni kell. Ezen föladatot már a legkülönbözőbb módon kísérelték megoldani. így például az ismeretes rövidzárlatos vezetővel fölszerelt variométernél, az önindukció változtatását azáltal érik el, hogy az önindukció cséve mágneses mezejét a csévéhez képest elmozgatható jóvezető közeg (rövidzárlatos vezető) útján befolyásolják. Ez legtöbb esetben azáltal történik, hogy zárt vagy egyes részekből álló fémtestet a csévéhez közelítenek vagy attól eltávolítanak és ezáltal a cséve mágneses mezejének egy részét indukciósán rövidre zárják vagy szabaddá teszik. Ez a variométer különböző kedvezőtlen tulajdonságai miatt, mindenek előtt azonban nagyobb feszültségek esetén ezideig a gyakorlatban nem igen tudott meghonosodni. Ha ugyanis a csévék tekercsei cs a rövidzárlatos vezető fémje kőzött kis közt hagyunk, akkor a rövidzárlatos vezető és a cséve között a nagy potenciálkülönbség következtében azonnal szikraátütés következik be. Ha pedig ezt a közt annyira növeljük, hogy a potenciálkülönbségek kiegyenlítődése már meg nem történhetik, úgy a nagyobb köz és azon körülmény miatt, hogy a vasmentes, cséve mágneses mezeje csak a menetek közvetlen közelében áll fenn, a változtatás lehetősége oly csekély, hogy az gyakorlati használhatóság szempontjából egyáltalán tekintetbe nem jöhet. A találmány révén ezeket a hátrányokat azáltal szüntetjük meg, hogy a rövidzárlatos vezető mindig csak oly önindukciós cséverészek előtt mozog, amelyek potenciálja a rövidzárlatos vezető potenciáljával egyenlő, miáltal a feszültség kiegyenlítődése a rövidzárlatos vezető és az önindukciós cséve között ki van zárva Ily módon meg van adva annak a lehetősége, hogy a távolságot a cséve és a rövidzárlatos vezető között a legkisebb mértékre korlátozzuk és ezáltal az össz-