68386. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kosárfűzvesszők sarjadzásának indítására

Megjelent 1915. évi december hó 32-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 68386. szám. VI/f. OSZTÁLY. Eljárás kosárfűzvesszők sarjadásnak indítására. KESZLER PÉTER GYÁROS APATINBAN. A bejelentés napja 1915 február hó 27-ike. A kosárfonáshoz igen tekintélyes mennyiségben szükségelt fűzvesszőket az egyenesen erre a célra ültetett nagy fűzfakulturákból (ültetvényekből) kapják, ahol azokat, hogy e kulturákat kíméljék, csak a nedvmentes időszakban, tehát ősszel és télen vágják le. A nedvnélküli fűzvesszők azonban nem hánthatok le és minthogy a fűzvesszők a kosárfonásnál főleg csak lehántva használtatnak, fontos, hogy a levágott vesszőket olyan állapotba hozzuk, melyben azok könnyen lehánthatok. Ez jelenleg kétféle módon történik, és pedig vagy gőzölik, ill. főzik a vesszőket, vagy pedig mesterségesen sarjadásnak indítják azokat. Mindkét eljárás folytán a vesszők könnyen lehánthatok lesznek. A gőzölt vagy főzött vesszők azonban kevésbbé használható, sötét és a napon és levegőn még jobban megsötétedő anyagot szolgáltatnak és csak a sarj adásban lévő fűzfák adják a főleg használt, tiszta fehér vesszőanyagot. Ez az oka annak, hogy miért játszik a kosárfonásnál a fűzvesszők mesterséges sarjadásnak indítása oly nagy szerepet. A fűzvesszők ezen mesterséges sarjadásnak indítása már most eddig kizárólag a fűzvesszőknek úgynevezett beállításával történt. A fűzvesszők ugyanis nagy mennyiségben, kötegekben, szorosan egymás mellett fölállítva, tővégükkel vízbe állíttatnak be, ahol addig maradnak, míg sarjadásnak indulnak, sőt rügyezni kezdenek. Ennek az eljárásnak azonban sok hátránya van. Hátrány maga a kötegezés, amire azon célból van szükség, hogy a vesszők, a vízben szabadon állva, karókhoz, vagy effélékhez legyenek viharbiztosan erősíthetők. Ez a megerősítés is elkerülhetetlen munkát és költségeket okoz. De az a körülmény, hogy a vesszők kötegelve vannak, különben nagy anyagveszteségeket is von maga után, mert az összekötözött vesszők túlkevés levegőt kapnak és így, főleg a kötegek belső vesszői, igen gyakran elhalnak (beszáradnak vagy «leállanak», mint mondani szokás) vagy a kötési helyeken foltosak lesznek és ott nehezen hánthatok le. De a vesszőknek a vízben álló tővége iá sokat szenved magától a víztől, mert a vesszők, a víz minősége és hőfoka szerint, abban a magasságban, ameddig a vízzel érintkezésben állottak, legtöbbször csak nehezen, vagy tökéletlenül lesznek lehánthatok. Ha a víz feneke még iszapos is, vagy a víz túlságos meleg, a vesszők tővégének nagy része elrothad és ez okból a vesszők tömegesen mennek