68381. lajstromszámú szabadalom • Vezérlés égési erőgépekhez

— 2 -az (1) vezérlőlengclyre két (2, 2) emelő van ékelve, melyek végén a (3, 3) emelőgörgők vannak ágyazva; ezek egyike a szívó-, másika pedig a kipuffogószelepek működtetésére szolgál és mindegyik görgő egy-egy emelőgörbével működik együtt. Az emelőgörgők akicserélhető (4, 4) betéteken vannak kiképezve, melyek a rajzon föltüntetett esetben a henger szelepeit fölváltva működtető egyetlen (6) rúd (5) fejrészében vannak megerősítve. A 2 és 3. ábra az új vezérlés működési módját ismerteti, összehasonlítva az ismert vezérlések működési módjával. Ha a szokásos bütykös vezérlésnél (2. ábra) a vezérlőtengely sugara (R) és az emelőgörgők sugara (r) akkor annál a pontnál, ahol a szelep emelése megkezdődik (a") kezdeti támadási szöget kapunk. Ha a szelep emelésének nyugodtabbá tétele és az emellett keletkező erőveszteség csökkentése, tehát a mechanikai hatásfok növelése céljából különben azonos viszonyok mellett kisebb támadási szöghöz, pl. a félakkora (a') szöghöz akarunk jutni, akkor (lásd a 2. ábra jobboldalát) az (r) görgősugár megtartása mellett mégegyszer akkora (Rl) sugarú vezérlő tengelyt kell alkalmazni, ami a térszükséglet megengedhetetlen növekedéséhez vezet. A találmány tárgya most már lehetővé teszi (3. ábra), hogy az ismert vezérlésnél az (a") támadási szöghöz szükséges méretek megtartása, tehát változatlan helyszükséglet mellett félakkora («.') támadási szöghöz jussunk, tehát a szelepek nyugodtabb emelését és a mechanikai hatásfok növelését érjük el. Az ismert vezérlés további hátránya, hogy a bütykök emelőkarja a (hl) minimális értéktől a (Hl) maximális értékig változik és ugyanebben a mértékben változik a bütykös tengelyre kifejteit nyomaték is. Minthogy a vezérlőlengelyre erősített emelőszervnek az emelőgörbével kapcsolódó kerületi pontja a találmany tárgyánál körpályát ír le, a (H) emelőkar (3. ábra), tehát az emelőszerv állal kifejtett nyomaték állandó és úgy méretezhető, hogy a szeleprúgó, illetve a kipuffogószelepnél a hengerben uralkodó nyomás által kifejtett ellenerő a legkedvezőbben győzessék le. Az emelőkar változásának további következménye az ismert vezérléseknél az erő kedvezőtlen elosztása és emellett lehetetlen a vezérlést a szívó- és a kipuffogószelep működtetése között fönnálló különbséghez hozzáalkalmazni. A szívószelepnél ugyanis a nyomaték kezdetben, amikor a rugó még nincs összenyomva, a legkisebb, a teljes szelepemelkedés elérésénél, tehát a szeleprúgó maximális megfeszítésénél pedig a legnagyobb úgy, hogy a vezérlőtengely kedvezőtlenül vétetik igénybe. A kipuffogószelepnél a viszonyok a megfordítottak. Itt az ellenerőt a hengerben uralkodó gáznyomás képezi, mely kezdetben a legnagyobb és a leljes szelepemelkedés elérésénél a legkisebb. Az ismert vezérlés tehát itt is a fordított, kedvezőtlen erőelosztást létesíti. A találmány tárgyánál a nyomatéknak a 3. ábrán föltüntetett megoldásnál, ahol a (K) ellenerő az (A) emelőgörbe szimmetriatengelyében működik, állandó középértéke van, ami mindenesetre kedvezőbb, mint az ismert vezérlés erőelosztása,- de ha súlyt helyezünk arra, bogy az erőelosztás pontosan a szelepekhez alkalmazkodjék, a 4. ábrán látható elrendezést választhatjuk. llt az (A) emelőgörbe a kétkarú (B, C) emelő (B) karján van kiképezve vagy elrendezve, míg a (li) ellenerő a (C) karra hat. A vezérlőtengely forgásiránya úgy van megválasztva, hogy a szívószelepnél az emelőszerv az emelőgörbét a legkisebb emelőkarral (Pl nyíl), a kipuffogószelepnél pedig a legnagyobb emelőkarral (P2 nyíl) támadja. Emellett a vezérlőemelő forgásiránya a szívószelepnél az emelőgörgő forgásirányával ellentétes, míg a kipuffogószelepnél a két forgásirány azonos.