68289. lajstromszámú szabadalom • Hajítógránát
^zsinórnak elfödve fekvő része a szándékolt .gyújtótartamnak megfelel. Az (5) gyújtófej alsó része hosszirányban meghasított (10) hüvely gyanánt van kiképezve, vastagabb részében pedig két egymással szemben fekvő <11) nyílással bír. Az (5) fejbe egy (12) csavar van behelyezve, amelynek csúcsa előtt fekszik a (13) gyutacs; ez utóbbi a gyújtófej centrális furatában kissé előugróan van elrendezve. A (12) csavart fölvevő furatból egy (14) csatorna visz az összesajtolt puskaporral megtöltött (15) horonyba. A hajítógránátot a (10) hüvely segélyéelhelyezzük a puskacső végére, amelyet normális élestöltényre töltünk. A puskát körülbelül 45° alatt tartva, a talajhoz támasztjuk és így sütjük el. A lövedék előtt a •csőből kilépő levegő az elég nagyra méretezett (11) nyílásokon keresztül távozhatik, miáltal a cső esetleges megsérülése elkerülhetik. A lövedék a cső elhagyása után (2, 3) fogóeső tágabb részébe lép be és amellett a befelé előugró (1.3) gyutacsot a (12) csavar csúcsához nyomja, miáltal a gyújtás bevezettetik. Azután a lövedék a fogócsőnek kúposán szűkülő terébe jut, ahol az acélköpeny elszakad és az ólomtöltelék nagy erővel kiszoríttatik, míg maga a köpeny visszamarad. Minthogy az acélköpeny súlya a használatos puskalövedékeknél az egész lövedéksúlynak kb. VB—Vs'át teszi ki, ennélfogva a lövedék energiájának legalább ugyanakkora része átvitetik a hajítógránátra is, amely ennek következtében egy kb. 50 m.-es vagy ennél is nagyobb röppályán elindul. Minthogy a lövedék után áramló puskaporgázok az említett (11) nyílásokon keresztül szabadon kiáramolhatn^k, a puska hátralökése nem lesz nagyobb. A gránát úgy ^van szerkesztve, hogy az összes reáható erők hatásukat a fogócsőre fejtik ki, amely •ennek megfelelően van méretezve. A gyújtási folyamat a következőképen megy végbe: A (15) gyutacsból eredő tűzsugár a (14) nyíláson keresztül a (15) horonyban lévő puskaport fölrobbantja s emellett az égési gázok a (16, 17) nyílásokon keresztül a szabadba léphetnek. Egyidejűleg a gyújtózsinórnak a (9) ólomgyűrű által el nem födött része meggyújtatik. A gyújtózsinór már; most az ólomgyűrű alatt egy meghatározott ideig ég, mire a tűz a (6) robbanókamrába lép és a gránátot föliobbantja. Az égési tartam a 45°-nyi eleváció mellett elérhető hordtávolság szerint van meghatározva. A gránát használatra kész állapotában nedvesség ellen teljesen érzéketlen, minthogy a (15) horonyból kivezető nyílások egyrészt a (13) gyutacs által és másrészt egy, a (17) nyílásba helyezendő viaszdugó által vannak eltömítve. A viaszdugó csak az összesajtolt puskapor fölrobbanása által röpíttetik ki. Véletlen vagy bzándékolatlan gyújtás ki van zárva, minthogy a (13) gyutacs, nem is szólva rendkívül védett helyzetéről, csákis tengelyirányban kifejtett igen erős lökés vagy nyomás által süthető el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Hajítógránát, azáltal jellemezve, hogy egy tengelyirányban végigmenő (3) fogócsővel bír, amelynek belső átmérője előrefelé fokozatosan csökken oly átmérőig, amely kisebb azon fegyver lövedékének átmérőjénél, amelynek .csövén a gránát elhelyeztetik, oly célból, hogy éles lövés alkalmával a csőből kijövő lövedék egy része a fogócsőbe szorul és ilykép annak energiája a gránátra vitetik át. 2. Az 1. igénypontban védett hajítógránát kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a gyutacs (vagy gyújtópecek) a fogócsőnek belső üregébe nyúl úgy, hogy a belépő lövedék által oldalirányban a gyújtószöghöz (ill. gyutacshoz) szoríttatik, miáltal a gyújtás létrejön. 3. Az 1. igénypontban védett hajítógránát oly foganatosítási alakja, amelynél a fogóhüvely úgy külső (2) hüvelyből és egy belső (3) vontcsőből áll. 4. Az 1. igénypontban védett hajítógránát foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy hátsó részén (11) nyílásokkal van
