68228. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szivarkapapírszalagokon a szopóka gyanánt szolgáló helyek bronzolására

rétik, mint az érdeseket. A simítás dörzsölő nyomás alkalmazása mellett tetszőleges módon történhet, és pedig hő alkalmazásával, vagy enélkül. Ha a bevonat zaponlakkból áll, akkor a simítást hő alkalmazása mellett kell végezni. A simítás folytán a szopóka gyanánt szolgáló helyen celluloidszerű kéreg képződik, mely rendkívül sima és ellenálló" védőborítást alkot. Megjegyzendő, hogy a szopóka gyanánt szolgáló borításnak a papirszalagra való helyenkénti fölvitele, mialatt a szalag a szivargépen végighalad és dohánnyal töltetik meg, már ezelőtt is ismeretes volt. A mellékelt rajzon az 1. ábra a találmány szerinti teljes berendezést, a 2. ábra pedig annak egy részét tünteti föl az előbbinél nagyobb léptékben. Mindkét ábrázolás csak vázlatos és a szerkezeti részletekre csupán annyiban terjed ki, a mennyiben a megértéshez szükséges. Az 1. ábrán föltüntetett berendezés a szokásos folytonos szivarkagépre van szerelve, ahol az a lényeges, hogy az (a) papírszalag a találmány szerinti berendezésen való áthaladása alkalmával, tehát mozgás •közben láttatik el szopókákkal. A (a) szalag először a ragasztóanyagot fölvivő (A) berendezésen halad át, mely a szalagon, szabályos távolságokban ragasztóanyaggal bevont helyeket létesít. Azután a papírszalag a (B) bronzolószerkezeten halad át, mely a szalagnak ragasztóanyaggal bevont helyeit bronzréteggel födi be s a ragasztóanyag ezen bronzréteget a papiron íogvatartja. A papírszalag ezután a védőbevonat föl"vitelére szolgáló (0) készüléken halad át, amely a szalagnak bronzzal behintett helyeit olyan anyaggal födi be, mely a bronz.rétegecskéket a papiralzaton rögzíti és meg•száradás után a nedvesség által nem támadtatik meg. A papírszalag továbbá oly '(D) készülékbe jut, mely a szalagnak bronzzal födött é3 védőbevonattal ellátott helyeit megszárítja. Végül a papirszalag az (E) készülékbe érkezik, mely a szalagnak szopókák gyanánt "szolgáló helyeit lesímítja. Az (A—E) készülékek a célnak megfelelő, tetszőleges alakban képezhetők ki. A föltüntetett kivitelnél a ragasztóanyagot fölvevő (A) készülék a szokott módon van kiképezve, amennyiben a ragasztóanyag (1) tartányból a (2, 3) hengerek a (4) szektor kerületére, ez pedig az (a) papírszalagnak az (5, 6) vezetőhengerek közé eső darabjára viszi föl a ragasztóanyagot. A (B) bronzoló készülék szintén a szokott kiképzéssel bír. A (6) kefe a (7) szekrény fenekén fölhalmozott bronzport a papírszalagnak ragasztóanyaggal bevont részeire szórja, míg a (8) kefék a fölös mennyiségű bronzport a papírszalagról leszedik. A védőbevonat fölvételére szolgáló (C) készülék a 2. ábrán nagyobb léptékben van föltüntetve. A védőbevonat gyanánt szolgáló anyag, pl. zaponlakk a (9) teknőben foglal helyet, melybe a (10) henger merül, hogy a bevonóanyagot a papirszalagra vigye át. A (10) hengerhez képest eltolható (11) henger szabályozó gyanánt szolgál, amennyiben a (10) henger kerületére gyakorolt erősebb vagy gyöngébb nyomása által a fölvett folyékony közeg mennyiségét szabályozza. Az (a) papirszalag a (12) görgő körül van vezetve, mely a (13) kar szabad végén foglal helyet. A (13) kar a (14) rugóval van összekötve, mely a kart fölfelé húzni, vagyis a (10) hengertől eltávolítani törekszik. Az állandóan forgó (15) bütyöktárcsa, melynek vezérlő bütyke a (16) állítócsavar segélyével ismert módon kisebbé vagy nagyobbá tehető, a (13) kart oly módon vezérli, hogy a (12) görgő szabályos időközökben a (10) hengerhez ' nyomódik és ilyenkor a bevonóanyag az (a) szalagra vitetik föl. A (13) kar vezérműve természetesen úgy van berendezve, hogy a papirszalag mindig akkor jön érintkezésbe, a (10) hengerrel, amidőn egy bronzbevonattal ellátott hely érkezik a (12) görgőhöz. A papirszalag azután a belülről fűtött (D) dob körül halad el úgy, hogy mialatt a szalag a dobbal érintkezik, a bronzzal és védőbevonattal födött helyek megszáradnak. Végül a papirszalag a célszerűen belülről fűtött (16) simító hengerek közé jut, melyek a szopókákat lesímítják.