68216. lajstromszámú szabadalom • Eljárás klór és szulfátok előállítására kloridokból

- 2 — Mi már most azt találtuk, hogy jó eredményeket csak abban az esetben érünk el, ifaa oly hőmérsékleteken dolgozunk, amelyek mindig csak kevéssel alacsonyabbak á mindenkor jelenlévő sókeverék olvadási pontjánál. Kezdetben ez eutektikum alatt kell maradnunk, amely 623°-on van. Ha ezt a fontot túlhaladtuk, úgy a hőmérsékletet az •olvadási pont emelkedésének megfelelően növelhetjük. Azt találtuk továbbá, hogy a kloridot előnyösen nem brikettezett alakban, hanem finom por alakjában kell alkalmazni. A reakció lefolyásának beható tanulmányozása azt mutatta, hogy a cserebomlás exorthermikusan megy végbe. Ha már most -a hőmérsékletet azzal szabályozzuk, hogy a gázokat gyorsabban vagy lassabban engedjük a reakciótéren átáramlani, úgy a cserebomlást olyan rövid idő alatt fejezhetjük be, hogy a kisugárzás okozta melegveszteség kifelé nagyon csökken és külső hevítés nélkül dolgozhatunk. Ezzel lehetővé válik a folyamatnak folytonos üzemben való keresztülvitele, amennyiben azt forgó kemencében foganatosítjuk. A forgó kemence alkalmazása nem volt közelfekvő, minthogy természetszerűen sem külső hevítésre, sem a tüzelő gázok keresztülvezetésére nem lehetett gondolni. Akképen járunk el, hogy a gázelegyet ellenáramban vezetjük a kloriddal szembe úgy, hogy a friss gázok olyan sókeverékre találnak, amely már csaknem •kizárólag szulfátból áll és hogy a frissen ^bevezetett klorid először csaknem kimerült •gázokkal jut érintkezésbe. A gázok nagy hőkapacitása lehetővé teszi a fölös meleg elvezetését. A forgó kemencét jól kell szigetelnünk, hogy a sugárzás okozta veszteségeket lehetőleg megakadályozzuk. A hőmérséklet szabályozását elérhetjük a gázok áramlási sebességének változtatása, (oxigéntartalmú gázelegyek alkalmazása esetén) koncentrációjuk változtatása vagy kezdeti hőmérsékletük változtatása útján. Az ismertetelt eljárás egyik foganatosítási módja pl. a következő: i Finoman porított nátriumkloriddal táplált ferdén fekvő forgókemencének mélyebben fekvő végén vezetjük be a reakciógázokat, pl. levegővel vagy oxigénnel elegyített pyritkemence-gázokat. A cső ezen végén kezdődik a cserebomlás, amelyet a forgókemence ezen pontjának 500°-nál magasabbra hevítése útján indítunk meg, ha a gázok kezdettől fogva nem bírnak elég magas hőmérséklettel. A reakció exothermikusan folyik le úgy, hogy megindítása után a kemence további hevítése fölösleges. A kemence forgása következtében már most a folyamat előrehaladása folytán mindig teljesen átalakított só jut a kemence mélyebben fekvő végéhez és itt eltávolítható, míg magasabban fekvő végén friss kloridot töltünk be. A friss gázok a csaknem teljesen átalakult sóval jutnak érintkezésbe, míg az új sótömegek a csaknem kimerült gázok behatásának vannak alávetve. Itt tehát az ellenáram ismeretes elvének a jelen folyamatra való alkalmazásáról van szó. Az eddig ismeretes eljárásokkal szemben az itt ismertetett eljárás a következő előnyökkel jár: 1. Elkerüljük a reakcióban részt nem vevő anyagok alkalmazását úgy, hogy technikailag tiszta, minden további tisztítás nélkül fölhasználható szulfátot kapunk. 2. A termelési hányad kvantitatív. 3. A folyamat aránylag rövid idő alatt folyik le és megszakítás nélkül foganatosítható. Azt találtuk továbbá, hogy szulfurilkloridot is kaphatunk, ha az SOa

-gázt fölöslegben alkalmazzuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás klór vagy ezulfurilklorid és szulfátok előállítására kéndioxidnak és levegőnek vagy oxigénnek kloridokra való behatása útján, jellemezve azáltal, hogy a reakcióhőmérsékletet 500° fölött, de állandóan a mindenkor jelenlévő kloridszulfátkeverék olvadási pontja alatt tartjuk. 2. Az 1. igényben védett eljárás foganatosítási módja, jellemezve azáltal, hogy a