68202. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ércek mágneses előkészítésére

- 2 — lések közbeiktatása által gyakorlatilag meg kell akadályozni. Az (e) vasrudak fölváltva a (b) korongon, illetve az (r) gyűrűn túl egészen az (i) mágnesjármokig meg vannak hosszabbítva. A mágnesjármokat az (m) elektromágnesek különböző polaritással gerjesztik. A (j) mágnesjármok és a hátsó (v) összeköttetések a mágneses áramkört az (e) vasrudak között lévő é3 az elkülönítendő anyag átbocsátására való hasítékoktól eltekintve tökéletesen zárják. Az (i, j) mágnesjármok az 1. ábrán látható módon a dob homlokoldalának csak körülbelül fél kerületét foglalják el. A dob forgatásánál mindig csak azok a rudak vannak mágnesesen gerjesztve, melyek ezen jármok között fekszenek. Ha a kiválasztandó anyagot a (g) vezetéken át vagy alakjában vezetjük a dob belsejébe, akkor a (k) szekrényt célszerű töl«sérszerűen kiképezni, melybe a dob belemerül és melyben a folyadékszin a szabályozható (a) lefolyás és az (u) túlfolyató segélyével állandóan egy magasságban tartatik. Miközben az (e) rudak mágneses mezeikkel a zagyon átvonulnak, a zagy egyidejűleg a rések között lévő mágneses mezőn átáramlik és az átáramlás sebessége az (a) lefolyás útján vagy á résszélesség beállítása által szabályozható. A tetszőleges erősségre beállítható mágneses mezők folytán az (e) rudak a mágnesesen befolyásolható ércrészeket magukhoz vonzzák, fogvatartják éa a dob forgásánál a nem mágneses Övig magukkal viszik. Itt a rudak által magukkal vitt ércrészecskék leesnek, amit az (s) fecskendezőcsovekből kilépő vízsugarak esetleg elősegítenek. A hulladékok a (k) szekrényből lefelé elfolynak. Hogy az ércet lehető csekély veszteséggel termelhessük, a mágnesrudaknak, illetve -a mezőréseknek sajátos alakot adunk. Első sorban megkell akadályozni azt, hogy az ércszemcsék a réseken való áthaladás közben állandóan szimmetrikusan támadó erőknek legyenek alávetve, minthogy különben nem juthatnak a falakhoz és a hulladékhoz keverednek. A szimmetrikus erőhatások azáltal kerülhetők el, hogy a réskeresztmetszetnek aszimmetrikus alakot adunk. Ezenfölül szükséges, hogy gyöngén mágneses ércrészecskék (pl. hematitszemcsék), melyek csak a résfalakkal való közvetlen érintkezés után tarthatók fogva és a mágneses távhatással szemben úgyszólván teljesen érzéktelenek, a nehézségi erő behatása alatt a résfalakra essenek, mert különben a hulladékba jutnak. Ezt a célt azáltal érjük el, hogy a résre következő rúdfölület a hozzátartozó dobsugárral ferde szöget zár be, míg a rést megelőző rúdfölület körülbelül a dobsugár irányában fekszik és pedig úgy, liogy a dobfölületet kívülről nézve az egy résre következő rúd a rést teljesen és a megelőző rudat részben elfödje. A keresztmetszet ezen alakításával azt is elérjük, hogy a hátsó rúdélhez tapadó ércrészecskéket, melyek a rudaknak a folyadéktükörből való kilépésénél fölületi feszültségek által a rudakról leszakíttatnak, a következő rúd fölfogja és alátámasztja (2. ábra). Meg kell gátolni továbbá azt is, hogy a gyöngén mágneses, a résfalakon csak fölületesen tapadó érc3zemcséket a szomszédos szemcsék ne tolják ki a falak mentén a résből a hulladékba. Ezt a föladatot a rúdalakon hosszirányban haladó fürészfogszerű barázdák teljesítik. Az órcszemcsék a toló erők és egyúttal ható vonzóerő befolyása alatt az előrenyúló élek körül a barázdák mélyedéseibe jutnak, ahol zavartalanul megmaradnak (8. ábra). Ha a berendezést száraz érc elkülönítésére akarjuk használni, csakis az ércadagolókészüléket kell az (5) ábra értelmében megváltoztatni, amennyiben ezen célra ekkor a (t) rázószitát használjuk. Az (e) rudak által magukkal vitt ércrészecskék eltávolítását az (s) csövekből kilépő víz- vagy légsugarak végzik. Az eddig tárgyalt kiviteleknél a kezelendő anyag táplálása a dob belsejében történik. Ha a táplálást kívülről akarjuk eszközölni, amikor is ennek megfelelően az elkülönítendő anyag a mágneses mezőkön kívülről befelé halad át, akkor a berende-