68181. lajstromszámú szabadalom • Hajtókészülék lökőfúrók számára

helyzeténél a motor a tokot úgy forgatja el, hogy a (2) anya a (3) lökőfúró magával menesztése mellett az anyamenetekbe fogódzó (7, 8) pofákon fölfelé csavarodik, akkor végül egy a (2) anya fenekén elrendezett (15) ütköző a (13) csuklóra talál és ezt a (14) rúgó ellenében be- és fölfelé nyomja, míg végül a (11, 12) rudak a (7, 8) pofákat a (9, 10) csapjaik körül annyira befelé forgatják, hogy azok az anyamenetekből kikapcsolódnak, amint az vonalkázoltan föl van tüntetve. Minthogy ezen kikapcsolódásnál a (7, 8) pofák (9, 10) csapjaik körül elforgattatnak és sugárirányban is beállítla'nak, a (2) anya legalsó meneteinek a kellő bőséggel és kiképzéssel kell bírniok, hogy a pofák ezen mozgása lehetővé váljék. Ha a (7, 8) pofák ily módon az anyamenetekből kikapcsolódlak, az anj'a a lökőfúróval együtt saját súlya alatt leesik mindaddig, míg az anya (16) födőlapja a (6) tok külsején a (7, 8) pofák fölött elrendezett (17) megvastagításra nem talál és ezáltal föltartóztatik. Az anya leesése közben a (7, 8) pofák fölött elcsúszik. A pofák azonban ki nem ugorhatnak és az anyát föl nem tarthatják, mivel az anya középső menetei teljesen ráillenek a pofákra és így a pofák kiugrásához szükséges elforgást nem engedik meg. Mihelyt azonban a leesett anyát a (17) megvastagítás fölfogta, a (7, 8) pofák az anya legfölső menete előtt állanak, mely annyira ki van szélesbítve és alsó részében kivájva, hogy a pofák a kiugráshoz szükségelt elforgást és sugárirányú beállást végezhetik. A (13) csuklót tehát a (14) rúgó lefelé hajtja és a (7, 8) pofák az anya legfölső menetébe vitelnek be; a (13) csukló lefelémozgását pl. a (13') ütköző határolja. Ezen mozgás után a pofák a (11, 12) rudakkal együtt a rajzon teljes vonalakkal kihúzott helyzetet foglalják el; minthogy ismét az anyamenetekbe kapaszkodnak, a tok forgásának folytatásánál az anya ismét fölfelé csavarlatik és a leírt játék ismétlődik. A készülék a 2. ábra szerint úgy is kiképezhető, hogy a (7, 8) pofák a tokban egyszerűen sugárirányban vannak vezetve és (19, 20) rudak úlján a (21) lemezzel vannak csuklósan összekötve, mely a (14) rúgó hatása alatt a pofákat kifelé nyomni és a menetekkel kapcsolatba hozni törekszik. Ha az anya legmagasabb helyzetébe kerül, a (15) ütköző a (21) lemezt annyira fölfelé nyomja, hogy a pofák az anyamenetekből kilépnek és az anya leeshetik. Ennek megtörténte után a (14) rúgó a pofákat ismét a menetekbe nyomja és így tovább. A fölső és alsó csavarmeneteket ekkor nem kell kiszélesíteni és kivájni. Ily módon folytonosan szaladó motornál erős lökőfúróhatást érünk el anélkül, hogjy a költséges és nem megbízható fúrórudazatokat kellene használni. Természetes, hogy a fúrómunka előrehaladásához képest a motort a.(6) hüvellyel együtt ismeretes módon utána kell sülyeszteni. A szükséges öblítővizet a mótor üreges tengelyén és egy kívül, az anya körül ez utóbbi és a csövezel között körüljáró (18) tömlőn vezetjük be, mialatt a fúróiszap az anya és a cső között fölszáll. A (2) anyának a csövezetben rúgónyomás alatt álló (4) vezetőbordák segélyével való vezetése folytán a bordák könynyen kicserélhetők, hogy a készüléket különböző belső átmérőjű csövezetekhez használhassuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Hajtókészülék lökőfúrók számára, azáltal jellemezve, hogy a lökőfúró a csövezetben elforgás ellen biztosított, azonban benne hosszirányban eltolható anyán van megerősítve, melynek meneteibe a mótor útján forgatott és az anyával szemben beállítható pofák kapaszkodnak oly célból, hogy az anyát megemeljék, mimellett ezek a pofák az anya által úgy be-