68078. lajstromszámú szabadalom • Önműködő sülyesztő- és zárófék emelőgépekhez
-tehát, amennyibea a (k2) hajtóforgattyúra forgató nyomatékot nem gyakorolunk, szétfeszülnek és az (F) fékszalagot szorosan a <C1) tok (c3) belső falához nyomják úgy, hogy az (E). kötélre ható teher sülyedése be nem következhetik. Ha a terhet föl kell húzni, a (k2) kézi forgattyút és vele a (K) fogaskereket az (y) nyíl irányában (2. ábra) forgatjuk. Ezáltal, miközben az (A) kötéldob és a (D) tengely egyelőre még nyugalomban maradnak, (J) fogaskerék és a (H) tárcsa, az (x) nyíl irányával ellenkező irányban, addig forognak úgyszólván holt járással, amig a (hl) menesztőpeckek, az (I)-gyel jelölt helyzetben, a (G) rudakra támaszkodnak. Ha a (h2) forgattyút, azonos értelemben tovább forgatjuk, a (hl) menesztőpeckek a (G) rudakra kívülről nyomást gyakorolnak és így, a (d2) menesztőpeckek által átvitt, a tehernyomatók által előidézett nyomás legyőzése mellett, az (P) fékszalag szabad végeit egymáshoz közelítik. Ezáltal egyrészt a fék oldódik, másrészt pedig kapcsolat létesül a (Dl) és (H) tárcsák közt a (G) rudak közvetítésével úgy, hogy a forgó mozgás, melyet a (H) tárcsának, a (k2) forgattyú segélyével, a (KJ) fogaskerékáttétel közvetítésével adunk a (D) tengelyre vivődik at. Mihelyt a (k2) forgattyút szabadon engedjük, a (d2) menesztőpeckek által átvitt, a tehernyomaték által előidézett nyomás hatása alatt, a (G) rudak szétfeszülése és ezzel az (A) kötéldob fékezése következik önműködően ismétbe. Ha a terhet sülyeszteni akarjuk, a (k2) kéziforgattyút az (y) nyíl irányával ellenkező irányban forgatjuk. A (H) tárcsa most az (x) nyíl irányában forog és a (hl) menesztőpeckek, a (Il)-vel jelölt helyzetben, a (G) rudakboz feküsznek úgy, hogy ezek ismét összeszorulnak és így a fék megoldódik. Az (F) fékszalag a (G) rudakkal együtt most, a (k2) forgattyú sebességének megfelelő sebességgel, az (x) nyíl irányában forog a (H) tárcsával együttesen. A fék oldódása után a tehernyomaték hatása alatt a {Dl) tárcsa forogni kezd és rövid idő múlva ugyanazon forgási sebességet éri el, mellyel a (H) tárcsa forog. Ha a (Dl) tárcsa forgási sebessége még jobban nő úgy, hogy ez gyorsabban forog, mint a (H) tárcsa, akkor a (hl) menesztő peckek visszamaradnak és a most már a (Dl) tárcsával együttesen forgó (G) rudakat szabadan engedik. A (D2) menesztőpeckek ekkor ismét szétszorítják a (G) rudakat és így a (D) tengely fékezését idézik elő. Ez a fékezés, mely a (Dl) tárcsa forgását rögtön lassítja, addig tart, amig a (hl) peckek ismét elérik a (G) rudakat és a féket ismét megoldják. A (Dl) tárcsa azután ismét a (H) tárcsa előtt igyekszik forogni és a leírt játék újból kezdetét veszi. Minthogy az (F) fékszalag megoldása és újbóli megfeszülése igen rövid időközökben megy végbe, a teher, gyakorlati értelemben, nem mozog gyorsabban, mint hogy ha a (Dl) tárcsa állandóan kapcsolva lenne a (H) tárcsával. Mihelyt a (k2) kéziforgattyút szabadon engedjük, mint már föntebb említettük, a (D) tengely fékezése következik be és a teher állva marad. Teljesen azonos módon játszódnak le e folyamatok, ha a teher, nem mint eddig föltettük, az (E), hanem az (El) kötélbe kapaszkodik, amint arról, a működési módnak fönti ismertetése alapján, minden nehézség nélkül nleggyőződhetünk, miért is ez közelebbi magyarázatra nem szorul. A találmány tárgyát képező fék tehát főleg a tehernyomaték váltakozó forgató irányával biró emelőgépekhez alkalmas. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Emelőgépekhez való, önműködő sülyesztő és zárófék, két, koachsiálisan ágyazott, bizonyos határokon belül egymástól függetlenül forgatható kapcsolórésszel, melyek egyike azon szervvel, melyre a teher hat, másika pedig a,z emelőgép hajtószervével folytonos kényszermozgásúkapcsolatban áll, azáltal jellemezve, hogy egy harmadik, a (Dl, H) kapcsolórészekkel közös tengely körül forgatható (F) testen két, a (Dl, H) kapcsolórészek közös forgási tengelyének két oldalán fekvő (G) rúd van megerősítve, melyek egyrészt (d2) ütközőtestek segélyével, melyek az egyik (Dl) kapcsolórészen ülnek