68078. lajstromszámú szabadalom • Önműködő sülyesztő- és zárófék emelőgépekhez

-tehát, amennyibea a (k2) hajtóforgattyúra forgató nyomatékot nem gyakorolunk, szét­feszülnek és az (F) fékszalagot szorosan a <C1) tok (c3) belső falához nyomják úgy, hogy az (E). kötélre ható teher sülyedése be nem következhetik. Ha a terhet föl kell húzni, a (k2) kézi forgattyút és vele a (K) fogaskereket az (y) nyíl irányában (2. ábra) forgatjuk. Ezáltal, miközben az (A) kötéldob és a (D) tengely egyelőre még nyugalomban maradnak, (J) fogaskerék és a (H) tárcsa, az (x) nyíl irá­nyával ellenkező irányban, addig forognak úgyszólván holt járással, amig a (hl) me­nesztőpeckek, az (I)-gyel jelölt helyzetben, a (G) rudakra támaszkodnak. Ha a (h2) forgattyút, azonos értelemben tovább for­gatjuk, a (hl) menesztőpeckek a (G) rudakra kívülről nyomást gyakorolnak és így, a (d2) menesztőpeckek által átvitt, a tehernyoma­tók által előidézett nyomás legyőzése mel­lett, az (P) fékszalag szabad végeit egymás­hoz közelítik. Ezáltal egyrészt a fék oldó­dik, másrészt pedig kapcsolat létesül a (Dl) és (H) tárcsák közt a (G) rudak közvetíté­sével úgy, hogy a forgó mozgás, melyet a (H) tárcsának, a (k2) forgattyú segélyével, a (KJ) fogaskerékáttétel közvetítésével adunk a (D) tengelyre vivődik at. Mihelyt a (k2) forgattyút szabadon engedjük, a (d2) me­nesztőpeckek által átvitt, a tehernyomaték által előidézett nyomás hatása alatt, a (G) rudak szétfeszülése és ezzel az (A) kötél­dob fékezése következik önműködően ismétbe. Ha a terhet sülyeszteni akarjuk, a (k2) kéziforgattyút az (y) nyíl irányával ellen­kező irányban forgatjuk. A (H) tárcsa most az (x) nyíl irányában forog és a (hl) me­nesztőpeckek, a (Il)-vel jelölt helyzetben, a (G) rudakboz feküsznek úgy, hogy ezek is­mét összeszorulnak és így a fék megoldó­dik. Az (F) fékszalag a (G) rudakkal együtt most, a (k2) forgattyú sebességének meg­felelő sebességgel, az (x) nyíl irányában fo­rog a (H) tárcsával együttesen. A fék oldó­dása után a tehernyomaték hatása alatt a {Dl) tárcsa forogni kezd és rövid idő múlva ugyanazon forgási sebességet éri el, mellyel a (H) tárcsa forog. Ha a (Dl) tárcsa forgási sebessége még jobban nő úgy, hogy ez gyorsabban forog, mint a (H) tárcsa, akkor a (hl) menesztő peckek visszamaradnak és a most már a (Dl) tárcsával együttesen forgó (G) rudakat szabadan engedik. A (D2) menesztőpeckek ekkor ismét szétszorítják a (G) rudakat és így a (D) tengely fékezését idézik elő. Ez a fékezés, mely a (Dl) tárcsa forgását rögtön lassítja, addig tart, amig a (hl) peckek ismét elérik a (G) rudakat és a féket ismét megoldják. A (Dl) tárcsa azután ismét a (H) tárcsa előtt igyekszik forogni és a leírt játék újból kezdetét veszi. Minthogy az (F) fékszalag megoldása és újbóli megfeszülése igen rövid időközökben megy végbe, a teher, gyakorlati értelemben, nem mozog gyorsabban, mint hogy ha a (Dl) tárcsa állandóan kapcsolva lenne a (H) tárcsával. Mihelyt a (k2) kéziforgattyút sza­badon engedjük, mint már föntebb említet­tük, a (D) tengely fékezése következik be és a teher állva marad. Teljesen azonos módon játszódnak le e folyamatok, ha a teher, nem mint eddig föltettük, az (E), hanem az (El) kötélbe kapaszkodik, amint arról, a működési mód­nak fönti ismertetése alapján, minden ne­hézség nélkül nleggyőződhetünk, miért is ez közelebbi magyarázatra nem szorul. A találmány tárgyát képező fék tehát főleg a tehernyomaték váltakozó forgató irányá­val biró emelőgépekhez alkalmas. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Emelőgépekhez való, önműködő sülyesztő és zárófék, két, koachsiálisan ágyazott, bizonyos határokon belül egymástól füg­getlenül forgatható kapcsolórésszel, me­lyek egyike azon szervvel, melyre a te­her hat, másika pedig a,z emelőgép hajtó­szervével folytonos kényszermozgásúkap­csolatban áll, azáltal jellemezve, hogy egy harmadik, a (Dl, H) kapcsolórészek­kel közös tengely körül forgatható (F) testen két, a (Dl, H) kapcsolórészek kö­zös forgási tengelyének két oldalán fekvő (G) rúd van megerősítve, melyek egy­részt (d2) ütközőtestek segélyével, me­lyek az egyik (Dl) kapcsolórészen ülnek

Next

/
Thumbnails
Contents