68046. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés forgómezőjű indukciógépek szabályozására

herű görbén. Hu az összkarakterisztikát foltétlenül konstansnak óhajtjuk, oly célból, hogy egyszerű korszabályozást tegyünk lehetővé. ebben az esetben persze egyidejűleg szabályozható fojtótekerccsel vagy más el télevei a különben bekövetkező változásotokat kompenzálhatjuk.

Ha egy öngerjesztésű forgó mezőju gépet megterhelünk úgy, hogy elektromos energia küldendő ki, a megfelelő árain- és íeáziiltségdiagrammok ebben az esetben is könnyen megrajzolhatok és pedig azon esetre, ha az energia a sztátorkorről vétetik le, a gép belseje számára a 1 la. ábrában. a külső áramkör számára pedig a 11b. ábrában ábrázol tatnak.

A rotor és a stator íésziiltségvektorai tpp úgy. mint előbb, az (-/) kefeszöggel vannak eltolva és nagyságukra nézve a transzformátor áttételének megfelelően viszonylatiak egymáshoz. A (-11) és a (-12) áramvektorok helyzete a st;/oi-lun és a rotorban ellenben a külső terhelés után igazodik, amint ezt a 11b. ábra íöliüutoti. A külső ;.l) ¡iram, amelynek fázisa (KI) fesziillségével szemben tetszőlegesen el lebut tolva, a változatlan (.Jl) statoráramból és a nagyságára nézve az liij arányban megváltoztatott, és fázisára nézve a (?.) kefeszöggel elforgatott (J2) rótoráramból tevődik össze

Ebből az összefüggésből adódik ki a i s) fázisszög, amely a generátor belsejében a stator- és a rótorrendszerek között föllep, és amely a (Ju) mágnesező áram nagyságát a st;itor- és rótoráram geometriai összege gyanánt határozza meg. A megterhelt forgómezőjű generátor működési módjának pontos elmélete nagyon bonyolult, mindazonáltal egyes esetekben követhetjük; belőle következik, hogy a generátor ellenállást vonala, amely üres járásnál a ! fönti (p) hajlásszög alatt a karakterisztika koordináta-rendszerének nullpontján meg}7 keresztül, terhelésnél emelkedik, amint ezt a 12-ik ábra föltünteti: az az úf, amellyel önmagához párhuzamosan eltoiatik, a terhelési wattárammal arányos, egyébként pedig a generátor szóródásától és ellenállásától fiigg olykép, hogy igen nagy szórás nagy eltolást is eredményez.

Utánszabályozás nélkül e folyamat következtében a generátornak mezeje és synchron elektromótorikus ereje egy bizonyos mértékkel csökken, hasonlóan, mint az öngerjesztésű egyenáramú dynamóknál. Erős megterhelés folytán az ellenállási vonal annyira emelkedhetik. hogy a karakterisztikát érinti, mire a gép feszültségét elveszti. Ha tehát azt óhajtjuk, hogy nagy túlterhelő képessége maradjon, evégből a gépet jóval a karekterisztika könyöke fölött dolgoztatjuk.

A kefeszögnek vagy az áttételi viszonynak, vagy végül egy bekapcsolt fojtótekercsnek szabályozása által persze a főmezőt a föntebb leírt módon ismét, korábbi értekére vagy egy még magasabb értékre növelhetjük. A szabályozást kézzel, vagv pedig a terhelesi árammal eszközölhetjük. Pl. a külső ¡iramot mechanikusan vagv mágnesesen egy .szabályozó fojtótekercsre hagyjuk hatni, amelynek karakterisztikája ekkor a terheléstől függően változik és a mezőt szabályozza. A szolgáltatott váltakozó áram I frekvenciája a generátor terhelésénél az üres járási értékéhez képest kissé elmarad.

Mindkét itt leírt módszer a forgómezőjű generátor főmezőjének gerjesztésére, t. i. a külső gerjesztés tetszőlegesen kapcsolt synchrongéppel és az öngerjesztés kefeeltolással, egymással egyesíthető. Az a körűimén}', vájjon mennyi ekkor a forgómezőjű generátor által és mennyi a külső gép által szolgáltatott wattmentes gerjesztőáram, gerjesztésüknek kölcsönös beállításától, nevezeteson a synchrongépek egyenáramú mezőjének erejétől és a forgómezőjű generátornál a (p) hajlásszögnek nagyságától fiigg. Ily módon tetszés szerint bárminő előre vagy utánasiető áramot kaphatunk a két gép összekötóvezetékében. A külsőgerjesztésű, kapcsolt synchrongépnek előnye abban nyilvánul, hogy a rendszer mezőjét semmiképen sem vesztheti el, még kapcsolási szarvashibák esetében sem. A normális üzemben a synchrongépnek nem kell wattmentes áramot szolgáltatnia, hanem esak