67997. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lefolyató berendezés fördő- és mosómedencéken

mosdómedence fölső pereme fölé nyúl és ? itt (l) fogasrúd gyanánt van kiképezve; az (1) fogasrúd egy (t) fogantyú segélyével elforgatandó (m) fogasszektorral kapcsolódik. A (k) rúd alsó végén egy (n) hüvely van, •amelyben az (i) rúd fölső vége vezettetik. Az (i) és (k) rudak közötti kapcsolatot az -alsó rúdon szilárdan megrősített (o) pecek közvetíti, amelynek végei az (n) hüvely függélyes irányú (p) réseiben vezettetnek. Az (n) hüvely oly mély, hogy az (i) rúd fölső vége benne a (p) részek hosszának megfelelő üres járatot talál. Az (i) rúdon egy vízszintes helyzetű (q) kar van megerősítve, amelynek szabad vége a (d) szelep (s) vezetőrúdjának villaalakú alsó végével áll kapcsolatban. Az (i, k) rudazat (n) összekötő hüvelye, mint említettük úgy van kiképezve, hogy a (g, h) úszószelep bizonyos mérvű önműködő emelkedését megengedi. Ha a víz az (a) medencében túlságosan fölemelkedik, akkor a (c) nyíláson keresztül átfolyik a (b) kamrába. A víz először is a kamrának alsó, a (g) szelep által elzárt részében gyül össze és növekvő mennyiségének arányában mind nagyobb fölhajtóerőt gyakorol az úszóra. Az emellett, fészkéről fölemelkedő (g) szeleptest úgy van berendezve, hogy a túlfolyás következtében átáramló víz levezey tése csak akkor történhetik, ha az úszó már bizonyos meghatározott magasságnyira emelkedett. Eleinte a szelepnyílás csak igen , kicsiny. A medence (d) lefolyatószelepe edl dig az időpontig még nem befolyásoltatik, K csak amikor nagyob mérvű túlfolyás és ennek megfelelően az úszó nagyobb fölemel-3 kedése következik be, fogja a (q) kar a (d) szelepet fészkéről fölemelni úgy, hogy ekkor a medence tartama a fenéknyíláson át lel folyhatik. A lefolyás addig tart, amíg csak a (g, h) úszószelep önsúlya a (d) szelepen lefolyó vízoszlop súlyát meg nem haladja, '*' mire az úszószelep záródik. Ettől a pillanattól kezdve a hozzáfolyó víz az (a) medencében újból összegyülemlik, míg csak a túlfolyás megint be nem következik, mire a leírt folyamat újból kezdődik és mindaddig folytatódik, míg csak a hozzáfolyás el nem állíttatik. A medence normális kiürítéséhez a (t) fogantyút használjuk, amelynek nyílirányú elforgatása által az (m, 1) fogasáttételt működtethetjük és (i, k) rudazatot a (g, h) úszószeleppel együtt megemelhetjük. A (b) kamra falában égy (u) |;isztítócsavar van elrendezve, ami által egyszersmind a (d) lefolyatószelep és a (q) kar hozzáférhetővé van téve. Maga a (d) lefolyatószelep kivehetően van elrendezve. Ugyancsak kivehető a (g) úszószelep féssekgyűrűje is, hogy adott esetben a (b) kamra belseje is jól hozzáférhető legyen. A 2. ábrán föltüntetett kiviteli példánál az (e) lefolytatócsövön egy szeleptest gyanánt kiképezett (v) duzzasztócső van elrendezve, amelynek fölső vége egyben a (g, h) úszószelep fészke gyanánt van kiképezve. A (g) szelep nyitásánál az (e) lefolyatócsövön a csatornából jövő levegő mindig a (v) duzzasztócső külső fala és az úszó belső fala közötti gyűrűalakú térben bezárva marad úgy, hogy az úszó tökéletes bűzelzáró gyanánt működik. Egyébként a működésmód itt is ugyanaz, mint az első kiviteli alaknál. Az úszó fölhajtása alkalmával az úszószelep orsója a (v) duzzasztócsőben megerősített vezetékben vezettetik. Az (i, k) rudazatnak kívülről való fölemelése alkalmával a szeleporsó alsó végén lévő, például egy csavaranya által képezett fej az említett vezeték révén a (v) duzzasztócsövet magával viszi és (f) fészkéről fölemeli úgy, hogy emellett egyben megemelt (d) medenceszelepen kilépő víz lefolyhatok. A túlfolyásnál az úszó fölhajtása folytán bekövetkező önműködő kiürítés alkalmával az úszóharang szívóhatást gyakorol a fölülről érkező és a harangot körülvevő, vízre, minthogy fölemelkedése folytán a belső fala és a (v) cső külső fala közötti gyűrűalakú térben légritkitás áll elő. Ennélfogva a víz az úszóharang alsó széléig kiüríttetik, de sohasem ezen alul úgy, hogy az említett gyűrűalakú tér az (e, v) lefolyatóveze-