67965. lajstromszámú szabadalom • Elektromos súrolódókorong-kapcsolás két egymás egy tokházzá kiegészítő kapcsolókoronggal

•csapszögek a belső csavarmenettel biró (o) szelencéken vannak kereszülvezetve, áthatolnak az (1) súrlódókorongon és egy-egy, az utóbbi és a (j) kötés között lévő (t) lazítóíúgót hordják. Valamennyi (h) csapszög az (a) korongon kívül lévő (n) anyával van ellátva. A (h) csapszög csavarmenetén, az (a) korong és az (1) súrlódókorong között ül a kovácsoltvasból való (i) fegyverzetgyűrű, amely a mágneses erővonalakat egyesítve, azoknak szétszóródását meggátolja. Az (o) szelencék külső szélén alkalmazott bevágások révén az (o) szelencék megfelelő kulcscsal forgathatók. Az (a) korong (al) agyán önmagukban ismert módon a (g) csúszógyűrűk vannak helyezve, amelyekhez a szokásos módon elrendezett s a rajzon a világosság okából föl nem tüntetett kefék tartoznak. Ha a (g) csúszógyűrűkhöz áramot vezetünk, akkor az (1) súrlódótárcsa és az (i) fegyverzetgyűrű, ill. az (s) kapcsolókorong között föllépő elektromágneses feszültség folytán az (1) súrlódótárcsa tengelyirányban balfelé mozog el és az (m) tuskókat saját (s) súrlódófölülete és az (a) kapcsolókorong (r) súrlódófölülete .közé erősen beszorítja úgy, hogy a (v) karima és a (c) köpenygyűrű révén a (b) kapcsolótárcsát és az (y) tengelyt magával viszi. Ha az áramot megszakítjuk, a (t) lazítórugók az (1) súrlódókorongot leemelik és a kapcsolódás megszűnik. Ha az (m) tuskókon kopás mutatkozik, de nem oly mértékben, hogy kicserélésük válnék szükségessé, akkor az (1) korongnak viszonylagos alapállását egyszerűen a belső csavarmenettel ellátott (o) szelence forgatásával szabályozzuk be, amikor is, a (j) kötés és az (1) súrlódókorong közötti távolság ugyanaz maradván, a (t) laz/tórugók semmikép sem befolyásoltatnak. A súrlód ófölületek kopásának előrehaladtával nagyobb szorító nyomásra nincs szükség. Az (i) fegyverzet beiktatása azzal az előnnyel jár, hogy a mágneses erővonalak szétszóródása és így energiaveszteség elkerülhető, illetve jelentékenyen csökkenthető. Míg az 1. ábrában föltüntetett kiviteli álaknál kicserélhető fatuskókat szorítanak be a súrlódófölületek, addig a 2. ábra szerint ugyanezt a célt a (k) kúpos gyűrűvel érjük el. Az eltolható (1) korong kúpos (s) súrlódófölülettel bír, másrészről viszont az (a) kapcsolókorongon ülő és a (b) kapcsolókoronggal együtt egy tokházat alkotó (cl) gyűrűn a kúpos (r) súrlódófölület van kiképezve. A (k) gyűrű tengelyirányban eltolhatólag a (b) kapcsolókorongba ágyazott (p) csapszögeken ül. Az (1) súrlódókorong elmozgásakor a (k) gyűrű az (s) és (r) súrlódófölületek között megszorul. Egyébként a többi részlet ugyanaz mint az 1. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál. A 3. ábrán egy harmadik kiviteli alaknak metszete, a 4. ábrán pedig ugyanezen kiviteli alaknak a 3. ábra A—B vonala szerinti részleges metszete van föltüntetve. A két kapcsolókorongot (a) és (b) jelzi s ezek a megfelelő tengelyekre rá vannak ékelve. A (b) korongra, célszerűen (c2) csavarolással a (c) köpenyrész van erősítve. A (e) köpeny (g) karimájában bizonyos körökben az (m) tuskók vannak elrendezve. Az (a) kapcsolókorong (k) tartógyűrűjében több (f) tekercs van elrendezve, amelyek a (g) csúszógyűrű berendezéstől kapnak áramot. Az (x) tartón ül tengelyirányban elmozgathatólag az (s) súrlódókorong, melyet kerületi eltolódás ellenében (w) rugalmas ék biztosít. Az (u) súrlódókorongon a (h) csapszögek mennek keresztül olykép, hogy a súrlódókorongban a (h2) csavarmenetes rész foglal helyet. A csapszögek a (h2) csavarmenetes rész és a (h3) anya között a (d) fegyverzetgyűrűt hordják, másrészt viszont valamennyi (h) csapszög a (j) kötés közvetítésével egy (t) lazítórúgó behatása alatt áll. Ha az (f) tekercsen áramot bocsátunk át, a (d) fegyverzetgyűrű elmozdul s ezáltal az (u) súrlódókorong az (m) tuskókhoz szorul úgy, hogy az (r) ós (s) fölületeken súrlódás lép föl és így a (b) kapcsolókorong a (c) köpeny közvetítésével kapcsolatba lép. Ha az (r) és (s) fölületeken kopás mutatkoznék, az a (h) csapszög (h2) csavar-