67931. lajstromszámú szabadalom • Zsebkészülék a fényképészeti lemezek fénynél való kezelhetőségére

— 2' — melynél a fényzáró elemeket a (8) rugalmasan záruló lengőlapok képezik. Ha a két kazettát egymásba toljuk a (2) kazetta szétfeszíti a (3) kazetta zárólapjait, viszont ezt cselekszi a (3) kazetta (10) ékalakú lapja a (2) kazetta fényzáró elemeivel (amint a 4. ábra harántmetszeti, ill. 5. ábra perspektivikus rajzán jól megfigyelhető). A (9) lap, illetőleg a (10) tömb egyszersmind a fénynek oldalt való behatolását teszi lehetetlenné. A (11) nyelvek arra valók, hogy a fényérzékeny lemez a széttolt (8) lapok által alkotott körbe ne juthasson. A (9) lapok és (10) tömbök 6. ábra szerinti egyoldalú vastagítása ugyanazon célból van, mint az 1—2. ábra szerinti (6, 7) rész. A fényképező kazetta (7. ábra) ugyanolyan, mint a jelenleg használalos szimplakazetták bármelyike [egyik felén (14) kihúzható lencse-fényzárólappal, másik felén (11) fix lappal födve] csupán a fölső részén a (8) fényzáró szerkezetet hordja. A (12) lemez a (16) gummialzaton nyugszik oly célból, hogy kazettába ejtés alkalmával törés ellen biztosítva legyen. A 8—9. metszeti ábrák szerint vannak a fényérzékeny lemezek a kereskedelmi használatra elcsomagolva. A (12) lemezek a (21) dobozban mind külön-külön föl vannak függesztve, mely fölfüggesztést egyrészt a (16) papírlapok, másrészt ezeknek alsó (16', 17) lemezszél körül futó végéhez ragasztott (18) zsinegek létesítik. A zsinegek végei a dobozból fönt kiállanak s ha valamelyik zsinegvéget meghúzzuk, a zsineg a (16) papírszalag (17) nyelvétől elválik s így a lemez egyik oldalán elvesztvén függesztékét, saját súlyától a doboz (3) száján áteshetik a beillesztett fényképező kazettába. Azonban a telt csomagból könnyen látható okból — először nem ejthetjük ki a szélső lemezeket, hanem azt a középnél kell kezdeni, miért is a kiálló zsinegvégek (amint ez a 8. ábrán jól megfigyelhető) a (19) hullámos lemez alá oly sorrendben vannak szorítva, hogy legkülsőnek kerüljön s így legelőször legyen kiszakítható a középső lemezt tartó zsinegvég, azután a mellette lévőé stb. A zsinegvégek kivezetésére képezett lyukak a (20) papírlappal (9. ábra) vannak fény ellen védve s a (19) hullámos lemez csak e papírlapon fölül szorítja le a (18') megfelelő sorrendben elrendezett zsinegvégeket. A 10. ábrán látható gyüjtódoboz a megvilágított lemezek elraktározására szolgál. A (23) doboz (24) rekeszeibe a (12) lemezek egyenként beejthetők a doboz (26) vezetékében haránt elmozgó (3) lemezelosztó segítségével, mely a már ismert (8) fényzáró részt hordja. A doboz és a (3) elosztó a (25) elmozgást nem akadályozó fényhatlan zsákkal van összekötve. A doboz oldalán levő (27) vörösüvegen át látható, hogy mely rekesz üres, s a (3) elosztórészből lenyúló (26) mutató kellő helyre állításával a (29). lemezirányító szája ugyanazon rekesz fölött állván, a tetszés szerinti rekeszből vehetünk kí, illelőleg ejthetünk be lemezeket. Az előhívó készülék (11. és 12. ábrák) áll a (28) szekrényből, melyen a már ismert (8) fényzáró szerkezet foglal helyet s a lemez alul a (15) gummialzaton nyugszik. A (29) nyúlványok itt is, mint a többi készüléknél arra szolgálnak, hogy a (12) lemezt a középre irányítsák, a (28) szekrény két oldallapján vörös üveggel ellátott (30) ablakok vannak, melyeken át a (12) lemez kifejlődése megfigyelhető. A (31) brómkálibespriccelő lyuk, mely már a leírás elején is szóba került (1., 2. és 6. ábráknál), tehát azon az oldalon van elhelyezve, amerre a lemez nem érzékeny fele került. A (31) ajakszelepszerűen záródó kis nyílással biró gummitölcsérbe a (32) fecskendő (13. ábra) szűk (33) csövét beszorítjuk s a fecskendőn levő (34) gummilapda benyomása által szükség esetén brómkáliumot csöppenthetünk az előhívófolyadékba, anélkül, hogy e művelet közben a kazettába fény juthatna.