67911. lajstromszámú szabadalom • Dörzskapcsolás
a (13) csap (17) forgattyúval van ellátva (3. ábra), a melyhez a (18) kar egyik vége csatlakozik. A (18) kar másik vége a hajtott (9) tengelyen eltolható (19) hüvellyel áll csuklós összeköttetésben. A (13) és (14) csapokon egymásba kapaszkodó (20) (21) fogasívek ülnek. A (19) hüvelyen a (22) gyűrű tolható el. A (22) gyűrű és a (19) hüvely (23) karimája között (24) rúgó van elhelyezve, a mely az állítószerkezet révén a (22) gyűrűre átvitt tengelyirányú nyomást a (19) hüvelyre rugalmasan visziát. Ha a hajtó és hajtott tengelyt egymással kapcsolni kívánjuk, akkor az állítóemeltyű segélyével a (22) gyűrűt tengelyirányban (a rajzban balra) eltoljuk, mikor is a hüvely u pontozott helyzetből a teljes vonalakkal megrajzolt helyzetbe jut és a (18) kar révén a (17) forgattyút elforgatja. A (17) forgattyú ennekfolytán a (13) csapot elforgatja, míg ezt a mozgást a (20, 21) fogasívek a (14) csapra viszik át. A (15, 16) excenterek ennekfolytán akképen gördülnek egymáson, hogy középpontjaik egymástól távolodnak és az excenterek csapágyait hordó (4) dörzsgyűrűket ily módon a hajtó (I) tengelyen ülő tok (6) dörzsfölületeihez szorítják úgy, hogy az (1) tíajtótengely a dörzsgyűrűket magával viszi, a melyek viszont a (7) ék közvetítése útján a (10) agyat és az ezzel összekötött (9) tengelyt forgatják. Minthogy az excenterpárok önmagukat rögzítik, az excenterek önműködő visszaforgása és ezzel a kapcsolás oldása ki van zárva mimelett az állítószerkezet rögzítése fölösleges. Ha az állítószerkezetet ellenkező értelemben mozgatjuk, akkor a fogasívek az excentereket csapjaik körül forgatják, mikor is az excenterek egymást elhagyni törekszenek és az (5) rúgó a dörzsgyűrűket á dörzsfelületekről elhúzza. A dörzsgyűrűket ismeretes ínódon a beiktató erő támadási pontja és az Excenterek működtető szerkezete lcözé iktatott (24) rúgó szorítja a tokhoz. Ahelyett, hogy az excentercsapok forgó mozgásának átvitele egymáson való legördülés illetve fogasívek ülján foganatosíttatnék, azok külön-külön (25) illetve (26) emeltyű révén állhatnak összeköttetésben a (19) hüvellyel, amint az a 2. és 4. ábrában van föltüntetve. A találmány tárgyát tevő kapcsolásnak az 5. és 6. ábrában föllüntetett foganatosítási alakja az előbbi foganatosílási alaktól lényegileg abban különbözik, hogy az excenlercsapok kizárólag kényszerkapcsolásbán mozognak és a dörzsgyűrűk nem az (5) rúgok behatása alatt térnek vissza eredeti helyzetükbe, mint az előbb ismertelett foganatosítási alaknál. A csapoknak ezen kényszerkapcsolás útján való visszamozgafása arra használható, hogy a dörzsgyűrűket fékgyűrűk gyanánt alkalmazzuk, amelyeket helytálló féktárcsához szorítunk. Ezen célból az 5. és 6. ábrákban föltüntetett kapcsolásnál, amelynél ugyanazon vagy hasonló föladat elvégzésére szolgáló részek, ugyanazon számokkal vannak jelölve, mint az előbbi foganatosítási alaknál, a (15) és (16) excenterek (13) és (14) csapjai a (27) lemezben vannak ágyazva és egymással a (20), illetve (21) fogasívek úlján állanak kapcsolatban, míg maguk az excenterek a (4) dörzsgyűrűk üregében fekszenek, ametyekközölt a hajtott tengelyt körülvevő, helytálló (29) karmantyúnak féktárcsa gyanánt szolgáló (28) karimája van elrendezve. A hajtott tengelyen eltolhalóan űlő (19) hüvelyt állílógyűrűre támaszkodó (30) rúgó állandóan kapcsolási helyzetben tartja, mimellett a (19) hüvely ferde (33) hasítéka folytán, amelybe a (17) forgattyú csapja nyúlik, a (14) csap és a (21, 20) fogasívek révén a (13) csap is akképen forog el, hogy a (16, 15) excenterek kifelé forognak és emellett a (4) dörzsgyűrűket a tok súrlódási fölületéhez szoiítják. Ha a kapcsolást oldani és a hajtott tengelyt fékezni akarjuk, akkor a (31) állítóémeltyű segélyével, amely a (24) rúgó révén rugalmasan a hüvelyhez szorított | (32) csúszógyűrűvel áll kapcsolatban, a ! (19) hüvelyt jobbra toljuk, úgy hogy az | excentercisapok most ellenkező irányban
