67881. lajstromszámú szabadalom • Vízvezetéki kút

Megjelent 1915. évi augusztus hó 17-én. MAGY. SZABADALMI HiR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 67881. szám. XXI/a. OSZTÁLY. Vízvezetéki kút. PALOTAI ÁRMIN FÓMÉMNÖK PETROZSÉNYBEN. A bejelentés napja 1913 december bó 31-ike. Az eddig ismeretes vízvezetéki kutaknak az a hátrányuk van, hogy vagy befagynak, vagy pedig talajvízzel niegfertőződnek. Ezen hátrányok megértéséhez tudnunk kell, hogy a vízvezetéki kutak elzáró szelepe mélyen lenn van a földben, miért is egyrészt vízvétel után egy vízoszlop marad vissza az alsó szelep fölött a fölszálló csőben, másrészt pedig — különösen az alsó szelep tömítetlensége következtében — víz szivárog be a szelep fölé és megtölti lassankint a kút belsejét. Akárhonnan kerül a víz a kútoszlopba, hideg időben megfagy és a kutat használhatatlanná teszi. A vízvétel alkalmával visszamaradó vízoszlop eltávolítására a vízvezetéki kutakat ejektorszerűen szokták kiképezni úgy, hogy a vízsugár minden vízfétel alkalmával magával ragadja a korábban fölgyülemlett vizet. Ily módon a befagyás veszélye csökken, azonban koránt sem szűnik meg. Hatályos védelmet nyújt a befagyás veszélyével szemben, ha egy víztelenítő nyílást alkalmazunk fagymentes mélységben a kút köpenyén, amely nyíláson át a fölösleges és káros vízoszlop a talajba beszivároghat. A közlekedő edények törvénye szerint azonban megtörténik, hogy ezen a víztelenítő nyíláson keresztül talajvíz kerül a kút belsejébe és megfertőzi a kút vízvezetéki vizét. Azejektoros kút hozzá még egyenesen be is szívja magába a talajvizet. Jelen találmányomnak az a célja, hogy mindezen hátrányokat egyidejűleg megszüntessük. Jelen találmányom szerint is a talajba engedjük elszivárogni a bármi úton-módon meggyülemlett fölösleges és káros vízoszlopot, azonban ezt oly módon tesszük, hogy a talajból visszafelé semmiképen se kerülhessen víz a kútba. Jelen találmányom lényegében abban áll, hogy a vízvezetéki kút belsejét befoglaljuk egy fölül nyílt túlfolyatóedénybe, amelynek túlfolyató nyílásától C3Ő vezet egy kifolyató vagyis víztelenítő nyíláshoz. Ez a két nyílás a kút leállítására szánt talajszinthez képest úgy van elrendezve, hogy a túlfolyató nyílás a várható legnagyobb talajvíz szintjénél, illetve magánál a talajszintnél magasabbra, a kifolyató nyílás ellenben a talajszinttől fagymentes mélységbe kerül. Ily módon egy olyan vízválasztó gátunk van a csőkút belseje és a talajba vezető víztelenítő nyílás között, amely a meggyülemlő és fölül átbukó víznek szabad elfolyást és elszivárgást enged, azonban visszafelé a talajvíz sohasem kerülhet a vízvezetéki kút belsejébe.