67842. lajstromszámú szabadalom • Vevőberendezés víz alatti drótnélküli távíráshoz
(e) vevőkészüléknek is igen csekély ellenállást kölcsönzünk úgy, hogy ezen áramágban oly összellenállás adódik ki, mely nem különbözik a hajótest ellenállásától. Tegyük föl pl., hogy a fölfogóelektródák (a vízben függő lemezek) közötti külső éllenállás 1 Ohm és pedig a használt áramfajta szerint egyenáramú vagy váltóáramú ellenállás gyanánt számítva. Tegyük továbbá föl, hogy a vételt zavaró fémes idegen test nincs jelen. Ezen esetben, ha vételben a legjobb hatást akarjuk elérni, az említett elrendezés eredő ellenállása, azaz a belső ellenállás ugyancsak 1 Ohmra választandó. Abban az esetben azonban, melyre a találmány tárgya vonatkozik, még az a nehézség is fölmerül, hogy a fölfogóelektródák között a vételt zavaró, a villamosságot jól vezető hajótest van, melynek ellenállása pl. 1/1000 Ohm. Ennek folytán fölmerül az a követelmény, hogy a vevőberendezést többé ne a külső és belső ellenállás egyenlőségének elve szerint méretezzük, hanem hogy éppen a zavaró közbenső vezetőtest ily rendkívül csekély ellenállására való tekintettel magát az utóbbit közelítsük meg a méretezéssel.* A választott példában tehát a vevőberendezés összellenállásának nagysága 1/1000 Ohmra választandó. A 2. ábra oly kiképzést mutat, melynél transzformátor van alkalmazva, mimellett magában a hajótestben az összelrendezés ugyanaz mint az 1. ábra szerinti alaknál. A (t) transzformátor a (p) primértekerccsel, a (g) vasmaggal és az (sl, s2) szekundéitekercsekkel bír, mely utóbbiaknak menetei és ellenállási viszonyai az (f) telefonnak megfelelően vannak megszabva. A (p) primértekerca (c) és (d) vezetékeinek alkalmas méretezésével az áramkör ellenállása oly alacsonyra szabható meg, hogy az adóállomásról a vízben előidézett áramvonalak elegendő mennyisége tényleg bejut a vevőkészülékbe. A 3. és 4. ábrák szerinti foganatosítási álaknál két (i) és (k) transzformátor van alkalmazva, melyek egy-egy fölfogóelektróda és a hajótest közé vannak kapcsolva, (h) az ezen transzformátorokat összekötő vezeték. Amint a 4. ábrából látható, pl. az (a) f0 1 " fogóelektróda által fölvett áram az egyik (i) transzformátor (tl) primértekercsén át az (s) hajótestbe áramlik, továbbá a második (k) transzformátor (t2) primértekercsén át a (b) elektródához és innen ismét a vízbe jut. Ezen (tl) és (t2) transzformátortekercs közvetlenül az elektródáknál vannak elrendezve, miáltal biztosítjuk azt, hogy a vízben levő áramvonalaknak számbavehető és a vételre elegendő mennyisége tényleg átáramlik a transzormátorok primértekercsein. A trancsformátorok (sl, s2, s3 és s4) szekundértekercsei egyrészt a (h) vezeték útján egymással és másrészt a tulajdonképeni vevőkészülékkel, pl. az (e) telefonnal vannak összekötve. Emellett a szekundérmenetek számuk, valamint ellenállásuk tekintetében a telefon elektromos méreteinek megfelelően vannak választva. A telefon elegendő magas ellenállásánál a telefonhoz vezető (c) és (d) vezetékeknek és a (h) összekötővezetéknek igen csekély harántmetszetet adhatunk ; a találmány tehát, különösen az utóbbi esetben, aránylag egyszerű eszközökkel foganatosítható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vevőberendezés fémes hajótesteken*, vízalatti drótnélküli távirozáshoz, jellemezve azáltal, hogy a fölfogóelektródák között és a hajótesthez pármuzamosan oly detektor (telefon) van elrendezve, mely a hozzákapcsolt vezetékekkel együtt a hajótest ellenállásához hasonló nagyságú ellenállással bír. 2. Az 1. igényben védett vevőberendezés változata, jellemezve azáltal, hogy a hajótesten alkalmazott fölfogóelektródák közötti áramágba oly ellenállású transzformátor primérmenetei vannak kapcsolva, hogy a fölfogóelektródák közötti vezetékrészek ellenállása a hajótest ellenállásával közelítőleg azonossá válik, mimellett a tulajdonképeni fölvevőkészüléket ezen transzformátor szekundérmenetei táplálják. 3. Az 1. igényben védett vevőberendezés
