67835. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet villamos izzólámpák illetéktelen leszerelésének megakadályozására

- 2 5. ábra a reteszszerkezeinek módosított foganatosítási alakja. A 6. és 7. ábrák oly foganatosítási alaknak oldalnézetét í 11. vázlatos metszetét tüntetik föl, melynél a lámpafoglalat cs a lámpaalzat egy önműködő reteszszerkezetet képeznek. Az 1. ábra szerint az (1) lámpaalzat alsó végének külső oldalához egy hajlékony kengyel van hozzáerősítve, melynek (2) szára a (3) kengyelszárhoz erősített és minden oldalról zárt (4) csat-tokban eltolható úgy, hogy a kengyelnek magassága vagyis hossza az alzatba csavarolt lámpa nagyságának megfelelően beállítható. A kengyelnek a körte szabad végéhez liozzáfekvő részében az (5) hosszhasíték van kiképezve, mely a (6) körtecsúcsot közrefogja, hogy a kengyelt ne lehessen meggörbítés által a körtéről lecsúsztatni. A (2) kengyelszárban, sűrűn egymásmelleit, a keskeny (7) harántkivágások vannak kiképezve, míg a (4) tokban a (8) rúgó van elrendezve, melynek meggörbített (9) vége a (7) kivágások egyikébe csappan. A (9) rúgóvég akként van meggörbítve, hogy a (2) kengyelszár a (4) tokban csak oly irányban tolható el, mely a kengyel hosszméretének csökkenését eredményezi, míg a (2) szárnak ellenkező irányú eltolása a (9) rúgóvég meggörbítési iránya folytán lehetetlen, amint az a 4. ábrából kivehető, mely szerint a (2) szárat csak az (x) nyíl irányában lehet eltolni, a menynyiben akkor a (8) rúgó oldalirányban kitér, míg az ellenkező irányú eltolásnál a rúgó nem tér ki. A lámpának a foglalatba való becsavarolása előtt a kengyel teljesen nyitva van, vagy annyira szét van húzva, hogy a lámpa becsavarolása akadálytalanul eszközölhető. Ennek megtörténte után a kengyelt a (2) szárnak a (4) tokban való befelé toláea által annyira összehúzzuk, hogy a kengyel a lámpát a rajzban látható módon szorosan megfogja. Minthogy a (2) szárnak visszahúzása lehetetlen, a lámpát most már nem lehet kivepni, ha csak a körtét össze nem zúzzuk. A körte összezúzása után kengyelt újbóli használat céljából akként húzhatjuk szét, hogy a (4) toknak a körte felé fordított falában elrendezett (10) nyíláson át egy hegyes szerszámot tolunk be és azáltal a rúgót visszanyomjuk úgy, hogy annak meghajlított vége a kengyelszár hasítékából kilép. A 2. ábrán föltüntetett elrendezés az imént leírttól abban különbözik, hogy itt a (2) kengyelrész egész külön alkatrészt képez és a (3) kengyelrésznek két (4) tokjában vezetődik. Ezenkívül a (3) kengyelrésznek két vége nem a foglalatnak végéhez, hanem annak (11) pereméhez van erősítve. A kengyelnek ezen megerősítési módja a csak egy csat-tokkal szerkesztett foganatosítási alaknál is alkalmazható. Lehet továbbá a kengyelt a 3. ábrában föltöntetett módon a foglalat (12) fenékrészéből kiinduló belső nyelvekkel egy darabban készíteni, vagyis ezeknek folytatása gyanánt kiképezni. Az 5. ábra szerint a reteszszerkezet akként van kiképezve, hogy annak rúgója a körte szétzúzásánál önműködően kapcsolódik ki az eltolható (2) kcngyelszárnak hasítékaiból. Ezen célból a (8) rúgó a (4) tokban, melynek belső oldalfala a (14) hasítékkal bír, akként van megerősítve, hogy a rúgó nyugalmi helyzeténél a szakadozott vonalakkal föltüntetett, kikapcsolt helyzete foglalja el. Ha már most a kengyelt szorosra húzzuk, a Iámpakörtének fala a (8) rúgót a tokba, vagyis a hatásos helyzetbe szorítja, míg a körtének szétzúzásánál a (8) rúgónak vége a tokból önműködően kicsappan és a (2/ kengyelszái'at szabadon bocsátja. A 6. és 7. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál a kengyel egészen el van hagyva és ahelyett a (16) foglalathüvelynek palástján a (15) nyelv, a (17) alzathüvelynek palástján pedig a (18) nyelv van kivágva. A (18) nyelv a körharántmetszetből kifelé, a (15) nyelv pedig befelé van görbítve, minek következtében (17) alzathüvelynek a (18) foglalathüvelybe való becsavarolása