67830. lajstromszámú szabadalom • Áramleszedőberendezés az áramot, saját szükségletre, menetközben önmaga fejlesztő mágneses elektromos kerékpár- és automobillámpákhoz

belsejében, egyszersmind ellenfalat alkot a (10) rúgó számára és kívülről minden nehézség nélkül hozzáférhető, minthogy azt egyszerűen kívülről becsavarjuk a (14) tokfalba. A (11) áramlészedő szelence kicserélésőre csak a (?5) vezető hüvelyt kell kívülről kicsavarni. A fönt leírt elrendezés azonkívül még más lényeges előnyöket is nyújt. Ha ugyanis a (15) hüvely a (14) tokfalból ki van csavarva, azt minden nehézség nélkül pl. kerékpáron való alkalmazás esetén száraz elemekből vagy akkumulátorokból álló telep bekapcsolására lehet fölhasználni. E czélra a kerékpárnál csak arra van szükség, hogy ilyen telep egyik pólusát tartósan a készülék tokjával kössük vezetőleg össze, mire szükség esetén, pl. a kerékpár mozgásának szünetelése közben, a (15) vezető hüvelynek az illető áramforrás másik pólusával való összekötésével, a lámpát ezen áramforrásból tápláljuk. Minthogy, mint föntebb említettük, a tengely ferde helyzete folytán a (12) kommutátor- vagy csúszó gyűrű és a (11) áramleszedő szelence közt a távolság változó, előfordulhat az az eset, hogy a {11) szelencének az áramot leszedő vastagított feneke, hogy a (12) gyfirűvel.érintkezhessék, igen messzire ki kell, hogy nyúljon a (15) hüvelyből úgy, hogy vezetése a (15) hüvelyben meg van nehezítve. Arról volt tehát szó, hogy a (11) szelencének olyan vezetést adjunk, hogy ha még oly nagy hosszúságra kénytelen is az a (15) vezető hüvelyéből kinyúlni, hogy a (12) gyűrűt elérhesse, mégis elég hosszú vezető fölülete legyen annak úgy, hogy egyrészt a (12) gyűrű forgó mozgásában magával ne vigye azt és másrészt, hogy a (12) gyűrű ezen forgó mozgása folytán a (15) hüvelyre a forgás irányában gyakorolt nyomás a (15) hüvely oly nagy fölületére oszoljék el, hogy a (15) hüvely törése elkerültessék, mert hiszen különben árammegszakadás következnék be. Ha ennek biztosítására különösen hosszú tömör henger gyanánt képeztük volna ki a (11) áramleszedő szelencét, ami kézen fekvő lenne, a (15) hüvelyben csak igen kis hely maradt volna, hogy a (11) szelencének a (15) hüvelyből a tengely ferde helyzete folytán különböző nagy mértékben való kinyúlása tetemes hosszkülönbségeinél elegendő hosszú (10) spirálrúgót helyezhessünk el, vagy pedig a (15) hüvelynek kellett volna szintén megfelelően jóval nagyobb hosszúságot adni a (10) spirálrúgó befogadására. Minthogy azonban a (15) hüvely hosszát a tokon belül a (14) tokfalnak a (12) gyűrűtől való legkisebb távolsága szabja meg, a (15) hüvely hosszának legnagyobb részét a tokon kívül kellett volna elhelyezni, ahol az, minthogy a hüvely rideg szigetelő anyagból van készítve, nagy hossza miatt a letörés veszélyének lelt volna nagy mértékben kitéve. Hogy tehát a (15) hüvelynek a tokon kívül a letörés veszélyére való tekintettel nagyobb hosszúságát elkerüljük, másrészt pedig, hogy a kellő vezetés fönt említett föltételeit teljesítsük, a következő elrendezést kellett választani. A (11) áramleszedő szelence nem tömör, hanem üreges henger gyanánt van kiképezve és csak alsó, megvastagított feneke szolgál áramleszedő gyanánt. A (10) rúgó a (11) üreges hengerbe nyúlik be, befogadására tehát elég nagy hosszúság van anélkül, hogy a (15) hüvelynek az üzemre veszedelmes meghosszabbítására lenne szükség. Az üreges henger elrendezése, melynek üregébe az azt utánáilító rúgó benyúlik, lehetővé teszi, hogy annak a (11) szelencének a (15) hüvelyben való vezetésére szükséges hosszát egyszersmind a spirálrúgó elhelyezésére használhassuk föl. Ha a (11) szelencének az áramleszedésre szolgáló vastagított feneke a (15) hüvelyből messze kinyúlik a (12) gyűrűig, a (11) szelence ennek dacára még tetemes bosszúságú, teljesen elegendő vezetéssel bír, mert a (11) szelence fala majdnem egészen a (15) hüvely (13) válláig ér föl, ennek rendelkezésre álló hosszúságát tehát, ami csak üreges henger választása esetén